Levéltári Híradó, 5. (1955)
Levéltári Híradó, 5. (1955) 3–4. szám - Takáts Endre: Hozzászólás a leírójegyzék készítésére vonatkozó utasítás-tervezethez / 278–284. o.
BmK 45 Kecskeméti Á.L. Kiskunmajsa (Pest m.) Kiskunmajsa. 4879. 24 db. H raktár, 3. állv. 2. polc. Takáts B n d r 9 : HOZZÁSZÓLÁS A LEIRÓJÉGYZÉK KÉSZÍTÉSÉRE VONATKOZÓ UTASITÁS--TER¥EZETHEZ_ X _ I. Az 4955 június havában megrendezett kiskonferenciák legkellemesebb meglepetését jelentette számomra, hogy a LOK napirendre tűzte a csomójegyzéke lés kérdését (igaz, hogy leirójegyzék elnevezéssel!) és azt mint az elkövetkezendő ötéves terv egyik súlyponti feladatát jelölte meg. Kellemesen azért lepett meg a LOK-nak ez a lépése, mert ugy láttam, hogy végre arra az útra jutottunk, amelyen munkánkat 4950-hen el kellett volna kezdenünk. Akkor ugyanis az arra illetékesek, mintha nem vettek volna tudomást - főleg vidéki viszonylatban - a levéltárak rendezettségi, ill. r§ndeze/tlenségi állapotáról, derült égből eldördülő villámként 4950/54-re súlyponti feladatként az alapleKározást tűzték ki. S nem is akármilyen alapleltározást, hanem igen magas igényűt, amely hivatva lett volna biztosítani 4. a levéltárakban őrzött anyag teljes áttekintését, 2. valamennyi anyaggal kapcsolatos levéltári feladatok felmérését. 3. a levéltárosok szubjektív tudásának objektív alapokra helyezését és végül 4. az anyag elsődleges hozzáférhetőségét (dokumentáció). Az íróasztal mellett megszületett rendelet megindult a maga utján, s azt hiszem, hogy a vidéki levéltárvezetők egyikében-másikában (bennem is) vegyes érzelmeket keltett. Lelki szemeim előtt elvonultattam a levéltárunkban lévő állagokat, s meg kellett állapitanom, hogy a meglévő rendezettség állapotában alkalmatlanok az alapleltározásra a rendeletben megjelölt kívánalmaknak megfelelően. Nálam még súlyosbította a helyzetet az a körülmény is, hogy épp a mondott rendelet megszületése idején - 4950. év végén - kerültem Bajáról egy másik levéltárba s ez éppen a soproni levéltár volt. Főtt a fejem, mitévő legyek? Jártam-keltem a raktárszobákban, s latolgattam a teendők sorrendjét. Szerencsére nem tudományos kategóriákkal indultam neki a mérlegelésnek, hanem az egyszerű, józan ész segítségével igyekeztem a megoldást megtalálni. Valahogy imigyen gondolkoztam : adva van egy kb. 3,6 km hosszúságú levéltári anyag, amelynek első darabja 4462-ből, az utolsó pedig 4945-ből való. Nem ismerem ezt az anyagot, nem ismerem az irattermelő szerveket, azok hatáskörét, működését; ennélfogva nem ismerem az iratok irattárirendszerét sem. Pedig ezekkel kapcsolatban nem egy indiszkrét kérdésre kell válaszolnom az alapleltárakban. Meg kell tehát ismernem az anyagot részleteiben. Belevetettem hát magamat az x A leirójegyzék érdemét tekintve Id. 8ors,a elvtárs e számunkban közölt cikkének vonatkozó részeit, (Szerk.) 278
