Levéltári Híradó, 5. (1955)

Levéltári Híradó, 5. (1955) 1–2. szám - Varga Endre: Csehszlovákia levéltárügye / 3–38. o.

vezése általánosan el van fogadva ezért is merült W, hogy a fentebbi kezdetben szintén inventárnak nevezett típus inkább katalógus nevet kapjon.) £ házi inventárak, mint az alábbiakból látható, tulajdonképpen részletes alapleltárak. - A mi összevont alapleltárainknak megfelelő Upusú segédeszköz a csehszlovák levéltárakban nem készül. A házi inventár rendesen bevezetéssel kezdődik, mely ismerteti az állag rövid történetét, iratkezelési rendszerét, a kutatás lehetőségeit s az állagra vonatkozó irodalmat A következő rész be&Érendben adja azokat a címszavakat melyekre vonatkozólag az állagban anyag található. Ezután Jön az inventár törzse, mely az anyagot fascikutusonkint és kötetenkint tünteü tel, mindegyik Úlán egy-egy címszóval megjelölve tartalmuk lényegét (vagy «ugyanaz* szóval utalva az előző fascikulussal azonos tartalmára). Természetesen, ily tárgymegjelölés csak régebbi s mesterségesen képzett állagoknál szokott lehetséges lenni, ahol a tárgyi rendezés következtében a íasclkulusok egymástól eltérő s egy címszóval meghatározható tártaimnak. Éppen ezért a modern, folyamatos anyaga regi&ztraturáknál inventár név alatt csak egyszerű csomójegyzék készül, mely az állag szerkezete szerint (kútfőnkint stb.) felsorolt raktári egységeknél címszavakat nem ad, csak .». tascllor lusbán foglalt folyószámokat (alapszámokat stb.) tünteti fel. - Az inventárakhoz sem az előbbi, sem az utóbbi esetben mutatót nem készítenek. (Az említett cím szójegyzék levéltári helyre nem utal, tehát nem mutató, csak általános tájékoztató.) Szintén csak belső használatra szolgáló segédeszközök az állagokat elhelyezésük sorrendjében, raktáriéra enkínt és polcohkint kimutató lokális Jegyzékek, melyek egyes levéltárakban az anyag áttekintésére készülnek, Sem a publikálásra szánt d& még kinyomatásra nem kerülő, sem a belső használatra készült leltárakból a levéltárak nem küldenek példányt az igazgatóságnak. Az utóbbinál tehát olyan - az ország minden levéltárára kiterjedő - általános fondnyilvántartás. amilyen a magyar Levéltárak Qrsz. Központja birtokában ievó alapleltár-anyag, ma nincsen, ilyen gyűjtemény létesítésére még nem gondoltak. (Az adatgyűjtés Jelenleg csak a levéltárak általános Jellegű adatainak - összesen hány állag, hány csomó, hány kötet stb. - felvételéig Jutott.) A leltárak készítésének nagyszabású, szervezett munkájával szembea az anyaghoz kőzvén lenül szolgáló segédletek (segédkönyvek sib») készítése jelenleg nem áll az érdeklődés előterében, ilyen munkák csak alkalmilag fordulnak elő egyes levéltárakban. így pj szükség esetén mutatót készítenek (könyv-foraánan, a cédulamutatókkal kapcsolatban ugyanis rossz tapasztalatokat szereztek) mutatóval nem rendelkező állagokhoz Valamennyire ts használható régi indexeket azonban ujabbakra felcserélni nem próbálnak, erre megfelelő munkaerővel sem rendelkeznek. Az itt tárgyalt természetű segédletek közül eddig csupán a tematikai feltárás leié tordujt nagyobb figyelem. Néhány állaggal kapcsolatban kísérletként, már végeztek ilyen munkákat s a kérdésről megbeszélések is folytak, illetőleg folynak (lásd a tfasopis 4954. évi 4. és 4. számában «K otázkám archivál methodiky* azonos címek alatt megjelent két cikk vonatkozó részeit ). de még sem a tematikai feltárás kivitelezési módja, sem az így készülő cédulák beosztásának (szakosításának) rendszeré nem alakult ki. A tematikai feltárás, mint könnyen szubjektív eredményekre vezető módszer, elvileg sem népszerű a csehszlovák levéltárosok körében. Többre becsülik a rendes, minden iratot indikáló mutatót, vagy a fentebb ismertetett inventárt illetőleg katalógust (Sgyegy állaghoz e legutóbbi - publikált - inventárt tartják a legjobb segédeszköznek.) - A térképkatalogizálás még vita alatt álló kérdés, módszere nem alakult ki. VII. Iratkezelési rendszer, a levéltárak és irattárak kapcsolata Csehszlovák hivatalaiban a legutóbbi időkig különféle irattári rendszerek voltak alkalmazásban (a cseh hivatalok pl. általában á régi osztrák rendszereket használtak tovább) s e téren egészen 1949-ig szervezés sem indult 4950-ben azonban igen fontos lépés történt az egységesítés és modernizálás érdekében. A belügyminisztérium ugyanis ez év Július 8-án 485/14-8/7-Í960-J/6. sz. a. kelt rendeletével a saját ,s az akkor még alárendelt községi-várisi, Járási és kerületi tanácsok használatára egységes, új - decimális - iratkezelési rendszert vezetett be. Minthogy a belügyminisztérium s a tanácsok az egész államapparátusnak mintegy 60 3HU teszik ki, a rendelet széles területen hozott egyöntetűséget s újszerű intézkedést A rendszert a belügyminisztérium szervezési osztálya/melynek élén ekkor egy üzemből átkerült mérnök állott, dolgozta ki (levéltárosok bevoFordttásukat lásd Jelen számunkban. «A levéltári módszertan kérdé,s.ei> c. alatt (Szerk.)