Levéltári Híradó, 5. (1955)

Levéltári Híradó, 5. (1955) 1–2. szám - Varga Endre: Csehszlovákia levéltárügye / 3–38. o.

útmutatója (Pruvodcé po Ustrednira archivu ministerstva vnitra v Praze, megjelent mint a Sbornik c. levéltári folyóirat 4952. évi 2. különszáma). Három további kö,tet azonban már szintén nyomás alatt állott; a brnbl és Opavai állami levéltárak (a volt morva, illetőleg sziléziai tartományi levéltárak) s a plzefii városi levéltár útmutatói, melyeket hamarosan még továbbiak követnek, az 1955. évben ugyanis újabb négy levéltár útmutatója fog megjelenni vagy legalább kéziratban elkészülni, közöttük a pozsonyi és kassai városi levéltáraké is. * Hz útmutatók mind nyomtatásban Jelennek meg (a belügyminisztériumi levéltárét 10Ó0 példányban adtak ki) s mint a rendezéssel kapcsolatban már emiitettem* ilyen kiadványok csak olyan levéltárakról készülnek, melyeknek anyaga teljesen, vagy legalább 90 z-ig rendezve van. A. belügyminisztérium levéltárának útmutatója bevezetésként általános történeti és ideológiai értékelést ad a Jevóltár anyagáról.(mfly szempontokból használható fel stb.) s elég részletesen ismerteti a levéltár történetét Ezután következik a tulajdonképpeni útmutató-rész, mely *- az elhelyezésnek megfelefö sorszámok szerint - egyenként ismerteti a levéltár állagait. Az egyes állagokról szóló szövegek, az állag fontossága és nagysága szerint. 1/2-6 lap (átlagosan kb, 1 lap) terjedelműek s az alábbi sorrendben általában a kő vetkezőket tartalmazzák: hivataltörténet (és hatáskör), az állag mennyiségi adatai (a szövegbe beépítve), levéltártörténeti adatok, tárgyfelbontás, irat* tári rendszer, segédkönyvek ismertetése: az állagra, illetőleg a létrehozó szervre vonatkozó nyomtatott irodalom* a levéltár hasonló tárgyú állagainak sorszámai. Az egyes állagokról elmondottak tehát nagyon hasonlók a mi ismertető leltáraink tartalmához, csak itt más a súlypontok sorrendje, kévésbó részletes a tárgyfelbontás s nincs olyan világosan leírva a kutatás módja, mint nálunk (általában az egész szöveg kevésbé részletes), viszont a mi leltárainkhoz képest pluszt Jeleni a hasonló tárgyú állagokra tett utalás. - A kötet használatát az állagoknak, a létrehozó szerveknek s az anyagban található tárgyak fő címszavainak betűrendes Jegyzékei (mutatói) és az állagok sorszám szerinti Jegyzéke könnyítik meg. Az útmutatók készítésének módjára nézve még nincs szabályzat kiadva, de az eddig elkészült mutatók formája megbeszélések eredménye (a tárgyalásokon leszűrödött alapelveket az igazgatóság országos viszonylatban követendő irányvonalként tűzte ki). A tapasztatatok alapján s a résziétkérdések tisztázása után - ilyén elsősorban a részletesség most még vitás mértéke vagy az a kérdés, hogy a kisebb levéltárak útmutatói külön füzetekben vagy több levéltáré egy-egy kötetben jelénnelc-e meg stb. - az igazgatóság rendetetben fogja az útmutató készítést szabályozni, Addig a kiadványok nem lesznek teljesen egyöntetűek. A pozsonyi városi levéltár most készülő útmutatója pl. részletesebb kivitelei lesz, mint a fenti, az első kinyomatott pruvodcé, és a súlypontok sorrendje is kissé eltér amazétől. A sorrend itt a kővetkező: az állagot létrehozó szerv története, funkciói (gyűjteménynél annak keletkezése)* az állag leírása: kora, terjedelme, stb** rendezettség! foka, rendszere, segédkönyvei, a kutatás módja* mily célra, mfly tárgyú kutatáshoz használható az állag anyaga (vagyis a tárgyiéi bontás). A másik típus, melyet inventárnak vagy (újabban inkább) katalógusnak neveznek, egyegy állag anyagát adja az egyes aktákig, helyesebben jelzetekig (a legkisebb tárgyi egységekig) lemenő részletességgel. E sorozatból eddig négy kötet Jelent meg; az oiomouci. ühlavai, znojmoi és brnoi Jezsuita rendházak levéltárainak a morva tartományi levéltárba (most a brnoi állami levéltárba) egyegy nagy állagként bevonódott anyagáról. Közülük a brnoi Jezsuiták összetett szerkezetű* terjedelmes állagának leltára a legrr|ssebb kiadású s Jgy legfejlettebb Üpusú (Jesuité v Bme* 1241^773. Inventáre a katalogy stb. 1954.). A kötethez terjedelmes bevezetés készült, mely ismértett az állag szerkezetét, a levéltár történetét, az anyag történeti forrásértékét, a kötet elkészítésénél követett módszereket stb. Ezután következik maga az ihventár, mely a levéltár eredeti szerkezete szerint, a szignaturák sorrendjében adja az egész anyagét: minden egyes jelzetről regesztát ós legendát. A kötetet végül igen részletes név- és tárgymutató egészíti ki. Az inventárak, illetőleg katalógusok, legalább egyelőre, csak sokszorosításban Jelennek meg, az útmutatóknál kisebb példányszámban. A fenti Jesuile v Brnl kötet pl. 300 vagy 400 példányban készült A fenti, publikálásra szánt leltárakon kívül a levéltárak saját, belső használatára még más, hasonló rendeltetésű segédeszközök is készülnek. Közülük legelterjedtebb típus -tehát a leltárak harmadik Alpusa - a szintén egy-egy állag anyagához szolgáló házi inventár, (Ennek tinventár* élne' in—" i'niin'iiii' I I III *Ezt az itt tinventár>« iházi inventár* név alatt említett Opust a Levéltári Híradó* csehből készített fordításai mindenütt következetesen «leltár* néven nevezik. (Szerte.) i9