Levéltári Híradó, 5. (1955)

Levéltári Híradó, 5. (1955) 3–4. szám - Borsa Iván: A levéltári anyag hozzáférhetővé tételének néhány aktuális kérdése / 199–210. o.

A tárgyilag leginkább tagolt vállalati és családi levéltáraink esetében körülbelül ugyanarra á megállapitáárá juthatunk, amelyre a polgári kori központi szervek esetében jutottunk. Ha az iratanyag tárgyiig tagolt, ugy leltárszerü leírásokkal lényegesebben Jobb útmutatást adunk a kutatónak, mint általános jellegű ismertetéssel ha viszont itt is sorozati rendben kezelt ir?játállagokról van ftző, ugy a levéltári ismertetés módszerét keli előnyben részesíteni, A fentiek figyelembevételével ugy véljük, hogy általánosságban tekintve a kérdést, az előző fejezetben ismertetett középfokú leltározást kell olyannak tekinteni, mint amely az alapleltározás után minden iratállag esetében alkalmazandó, annak érdekében, hogy az iratállomány számbavétele terén ujabb lépést tegyünk előre, s ugyanakkor további segítséget tudjunk nyújtani a kutatásnak is. Párhuzamosan azonban ezzel - elsősorban a feudállskori központi szervek állagai esetében - szükséges részletes ismertetések készítése is. Olyan állagok esetében viszont, amelyekről nejn készül Ismertetés szükséges, hogy a középfokú leltárt rövid ismertetés vezesse be, amely M iratállagot létrehozó szerv működésének legfontosabb adatairól (szervezeti adatok, illetékességi kör, jogelőd, jogutód, megszűnés, levéltártörtérietileg fontos adatok, stb.) tájékoztatja az olvasót, IV. Segédletkészítés Segédlet alatt értünk minden olyan, akár az ügyvitelben, akár a levéltárban egykoruiag vagy később készült segédkönyvet (iktató, mutató, stb,), lajstromot, cédulakatalógust sth... ami akár az egyes irajig, akár csak $gyes irátcsoporüg lemenőén megkönnyíti a rendezett iratanyag kutatását. (E szempontból tekintve tulajdonképpen a leltár is segédlet, minthogy megkönnyíti az iratanyag kutatását, külön csoportba való sorolását azonban az indokolja, hogy mennyiségi adatai a segédletek körében különös helyet biztosítanak számára.) A múltban mind a feudalizmus idején, mind pedig a polgári korszakban az ügyvitel jelentős mértékben készített segédkönyveket Kivételt képez a XX, századi vállalati ügyvitel amely a legtöbb esetben nem ügyviteli segédkönyvekét készített, hanem részben az iratok megfelelő csoportosításával, részben pedig a kimenő levelek több példányban készített másolatainak különböző rendben történő lerakásával biztosította az iratanyag könnyű kezelését. A levéltárak a segédletkészítés terén ezideig viszonylag igen keveset tettek. Ennek legfőbb okáj, abban keresendő, hogy minden kutatást a régi ügyviteli segédletek segítségével igyekeztek megoldani. a,mi pedig olyan esetekben, amikor az ügyviteli segédlet a kutatás igényeinek nem felett meg, szükségszerűen a kutatás eredményességének rovására ment. ilyen szemlélet mellett a segédletkészítést munkák között (amennyiben ilyenre sor került) elsősorban az elkallódott ügyviteli segédletek pótlására került sor, Az ilyen pótlásokon kivül ja felszabadulás előtt legfeljebb néhány agyondédeigetett állaghoz (pl. nobilitariíi, pesti Szépítő Bizottmány) készültek segédletek. Itt kell megemlíteni azokat a forráspublikációkat is, amelyek egy-egy levéltár speciális (középkori) iratanyagál nyomtatásban tették közkinccsé (Zichy oklevéltár, soproni oklevéltár, stb.). A segédletkészítés terén szovjet tapasztalatok alapján az elmúlt években uj munkamódszert alkalmaztunk. A levéltárak megadott szempontok szerint részben a régi segédletek felhasználásával, részben az iratok egyenként történő átnézésével felkutatták az egy-egy konkrét témára'vonatkozó dokumentumokat, s ezzel a tematikai feltárással a téma további feldolgozását nagy mértékben segítették elő. (Ilyen jellegű kutatások afiárt és a munkásmozgalom két világháború közötti történetére, az orosz ill. szovjet-magyar kapcsolatokra, az 1905-7. évi magyarországi politikai válságra stb. vonatkozó adatok felkutatására történtek.) E téren végzett munkájukat azonban csak a kezdet kezdetének tekintjük, s még sok tennivalónk van, hogy munkamódszerünkön javítsunk és ilyen irányú munkálatainkat szélesebb alapokra helyezzük. A levéltárak munkatervében a tematikai feltáró munkák a fent megjelöltek kivételével eddig nem szerepeltek súlyponti feladatként. Általában csupán alkalmi munkáknak tekintettük ezeket, s nem gondoltunk arra. hogy ilyen jellegű munka szervezettebb módon való folytatásával, elért eredményeink rendszerezésével olyan cédulakatalógus rendszert építsünk ki, vagy alapozzunk meg. amelynek a későbbi kutatás is hasznát látja. Ezen a téren tulajdonképpen még csak az útkeresésnél tartunk, 207