Levéltári Híradó, 4. (1954)

Levéltári Híradó, 4. (1954) 3–4. szám - Egy francia vélemény a selejtezés kérdéséhez / 155–160. o.

teendőjének tekinti e A levéltáros tehát most már nemcsak az ihatok -őrss&< %%

v hanem elsősorban olyan személy, aki ismeri az w

iratok elpusztításán nak a tudományáét is

0 Szerzi idézi Hilary Jenkinaon véleményéi, aki •-.» levíliáVeeságiél tastott ^ggrík előadásának "B^ uj fegialkessás** elmet adta és felhívta az angol levéltárosok figyelmét a modern tett termelés ellenőrzésére Bautier sikkében foglalkozik a francia - a burzsoá államok levéltár^ ügyének viszonylatában valóiéin úttörő « 1956eávi júliusi rendelettel^ amely felsorolja a kiselejtezhető iratfajtákai és l&ztositja a levéltáros számára a megsemmisítésre kerülő iratok előzetes átvizsgálásának jogát* A Pénzügyminisztériumban létesitett levéltárosi és iratkezelői vegyes bízott-* ság Szintén nagyjelentőségű kezdeményezés volt* Mig e téren a franciák úttörők voltak, addig a sél#jtezés elvi és gyakorlati kérdéseinek tanulmányozása terén viszont messze elmaradtak a külföldi államok mögött * A levéltári Igazgatóság által az Archives National es és a megyei levéltárak részére kiadoit utasítások és körlevelek közül mindössze eg^- foglalkozik & selejt©** zéssel és az is elavult, A bírósági iratok selejtezéséről pedig egyetlen utasítás sem készült annak ellenére, hogy ma a munka folyik a me&Jékben* A cikk a továbbiakban tudatosan mellőzve a selejtezés előkészítés sének és a végrehajtására szolgál©* anyagi eszközöknek kérdését néhány el~ vl problémával foglalkozik, melyek egyrészt jellemzőek a selejtezéssel küz-* ködő levéltáros világszerte azonos nehézségeire* másrészt azonban bizonyos vonatkozásokban számokra is adhatnak helyes szempontokat« . Bautier szerint a dossziéknak /a dosszié itt együtt kezelt azonos ügyékből álló ü^-esoportot jelent hasonlóan a ©Soportszámos iktatás ttjHfc:-' csoportjaihoz/a levéltárba, érkezésük utáni rendezés során törfcénő be|sŐ selejtezésére szükség van, mert nem lehet őket abban az állapotban megőrizni, ahogy az irat tárbél "beérkeztek • Az iratanyag nagy tömege miatt azonban nem lehet minden dosszié iratait egyenként átvizsgálni, hanem alapelvként ki kell mondani* 1* Minden többletpéldány kiselejtezhető /kivéve természetesen,ha a másodpéldányok javaslatokat mgy megjegyzéseket tartalmaznak/* 2, iüaden irat, vagy irat csoport, melynek sem a dosss iébam tárgyalt ügyre vonat köz óíag, sem a szerv ügyvitele számára nincs jelentőség®, kiselejtezhető* A szerző szerint például a Párisi Ítélőtábla anyagából s

#gyst~ len iXg^- dossziéja sem selejtezhető ki anélkül, hogy a levéltáros azzel he vállalná a történetírás előtti súlyos felelősséget*? De ugyanakkor nem szükséges megtartani a dosszién belül az ügyre vonatkozó minden iratot, elegendő, ha csak az ügyek csontvázát alkotó főbb iratokat te,rtják meg» Az ügy összefoglalásai a vádirat, a vádlott és a tanuk kihallgatási jegyzőkönyvei, esetleges szakértői vélemények, Ítéletek stb, msgtartamél * a többiek megsemmisíthetők* Az ügy lényegét kell megőrizni,-a legkevesebb irat megtartásával - mondja Bautlier* E célt tartva szem előtt, csak egy ilyen jellegű selejtezés lehet gyors és Kifizetődő. 3& Minden iratot, irat csoportot vagy dossziét, melynek tartalma máshonnan is ismeretes /véleinényünk szerint inkább! máshonnan jobban meg-* ismerhető* *» Szerk*/ meg lehet semmisíteni* így megsemmisíthetők Bautier szerint* . . . a/ a kinyomtatásra került és a kinyomtatás előkészítését szol—— gáló iratok, de ez feltételezi a levéltáros részéről a szerv