Levéltári Híradó, 4. (1954)

Levéltári Híradó, 4. (1954) 1–2. szám - TANULMÁNYOK, CIKKEK - Friedberg, M.: A történeti forráskiadványok kérdése / 46–64. o.

- 51oklevéltárak kiadásánál nem végestek alapos előzetes kutatást és gyakran csak másolatokra támaszkodtak;) jóllehet az eredeti okmányok elérhetőek let~ tek volnao A kiadásra szánt anyagokat tartalmazó, a Lengyel Ismeretakadémia Történettudományi Bizottságánál elhelyezett tékákban sok olyan másolat van /főleg dokumentumokról van sző/? amelyeknek szövege kétségkívül pontatlan és hibás és sürgős ismételt kollacionálásra van szükség

9 ami különösen fáradságos munka abban az esetben, ha a téves másolat nem tünteti fel az eredeti okmány származásának és őrzésének helyét. Tudjuk

9 hogy vannak hiányosságok a legfontosabb középkori elbeszélő forráskiadványoknál is

9 aminek következtében az évkönyveket és krónikákat újra ki kell adnio 35/ Levéltáraink előtt ma igen fontos feladatok állanak.a forásmunkák kiadása terén; a forrásközlő 'levéltárosok maroknyi csoportja állandóan csökken s nem látjuk, hogy az egyetemeken rendszeresen képeznék a leendő forrásközlőket • Saját kezünkbe kell tehát venni aforrásközlő levéltáros kádérek képzését© A fentebblekből világosan látható

9 hogy a leendő kiadókat meg kell tanitani a paleográfia és a filológia ismeretére

P a kiadványhoz szükséges teljes anyag összegyűjtésének mesterségére? a levéltári állagokban való tájékozódásra, a szöveg reprodukálásának alaposságára<.. a kellő szerkesztésre és a sajtó alé rendezésreo Nem minden fiatal történész rendelkezik a kiadói munkához szükséges hajlamokkal, de sokszor megtörténik, hogy még a tehetsége* és a szóbanforgó munkát kedvvel végző kutatónál is mintegy tehetetlenség jelentkezik az anyag gyűjtésénél, rendszerezésénél, jóllehet ezek a kiadói munkának alapvető féltételelő A leendő forrásközlő levéltárosok képzését véleményünk szerint az alábbiak szerint lehet megoldanig 1» A forráskiadványok területéről vett előadásoknak és gyakorlatoknak az egyetem levéltárosi szakán való beiktatásával; 2* A fiatal levéltárosok rendszeres gyakorlati képzésével

9 mely abból áll

P hogy számukra ilyen tárgyú előadásokat és gyakorlatokat tartanak és fokozatosan bevonják őket a forráskiadványok előkészítésének munkálataiba^ először természetesen kisegítő erők gyanánt

t akik könnyebb munkákat végez-" nek /például anyagmásolást/

9 illetve ellenőrzés alatt dolgoznak*, majd felelősségteljesebb munkákat is bíznak rájuk /segítségnyújtás a kutatásnál, az azonosításnál« hitelesítésnél, indexek elkészítésénél/

0 Elvi jelentőségű kérdés a helyes szelekció^ mert itt arról van szó, hogy a fiatal levéltárosok közül a kiadói munkára legalkalmasabb személyeket kell kiválasztani

9 nem pedig az, hogy olyan képzésbe vonják be az összes fiatalokat§ amihez nin@s mindannyiuknak kedve és haj lámao IIIo AZ UJ FOHBÁSKÖZLÉSI PROGRAMÉRT Jelen fejtegetésünknek nem feladata, hogy konkrét javaslatokat tegyen arra vonatkozólag, milyen forrásmunkákat kellene kiadni

0 Régebben az ide'vonatkozó tervezés a tudományos társulatok illetékességi körébe tartozott

9 ma pedig a Lengyel Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének feladatát képezi* Ami azoknak a kiadványoknak a programmját illeti, amelyeket maguk a levéltárak kezdeményeznek, ugy ezt a kérdést kollektiven meg lehet tárgyalni azzal, hogy csak az állagaikat jól ismerő levéltári képviselők tudják meghatározni, mely forráskiadványokat kell közrebocsátani és ennek milyen sorrendben kell történnie

0 A végleges döntés a Levéltárak Főigazgatóságára tartozik© A lengyel forráskiadványok konkrét prograramjából kiindulva azonban, bizonyos általános elveket rögzíthetünk lé

0 Közismert dolog, hogy a forrás- •