Levéltári Híradó, 4. (1954)

Levéltári Híradó, 4. (1954) 1–2. szám - TANULMÁNYOK, CIKKEK - Friedberg, M.: A történeti forráskiadványok kérdése / 46–64. o.

II o ILSVÉLTÁmBOK SZEREPE A FOHBASANYAS KQZRE3Ö

CSÁTÁSÁBAI A« Annak ellenére, hogy a levéltáraknak a kiadói munka terén kifejtett tevékenysége nem egészen kielégi tő, mégis ha egj szempillantást vetünk arra, hogf mivel járultak hozzá & lengyel levéltárosok a kiadói munkához, érdekes, „ás nem nagyon optimista következtetéseket vonhatunk le

e As első világháború előtti időszakban levéltárosgárdánk valóban nagyon kicsi volt, de a tudományos hierarchiát illetően ragyogóan állto Elegendő megemlíteni Bslzer, Bobrzysnakic, Piekosinski, Krzyzanowski, Pawlnski, Wierzbowski, Xutrzeba

f

, 0hmisl

9 Pr@eh.aska

, Czolowski nevéto A kevésszámú levéltárosak többsége nagyon tevékeny kiadói munkát végzett a saját levéltárából származó forrásanyag

9 illetőleg egyéb forrásmunkák kiadása terén s 'ugfanakk©!' saját nemzedékük Niváié nevelőiként Is dolgoztak

0 Ez, a zömében valőbaa kiváló osopo&t azonban.nem növekedett az évek folyamán, hanem inkább fogyott ami különösen szembeötlő Krakkó városában; az idősebb levéltárosok meghal-*tak, mások egyetemi katedrákat foglaltak el, mások viszont tudományos központokba távoztak /Kaezraarezyk/, vagy éppenséggel abbahagyták a kiadói tevékenységeto Tarsóban jobb volt a helyzet, ami Siemienski-nek köszönhető, aki 'főlevéltári igazgatói ideje alatt nem bocsátott ugyan közre semmifél® forrásanyagot* áe állandóan foglalkozott a kiadási kérdésekkelj /erről tanúskodik "Kiadói symboliöa

,,-~ja/ és kétségkivül nagy hatást gyakorolt munkatársainak kiadói érdeklődésere» Mindenesetre az 1918-1939• közötti időszakban kevesebb levéltáros kiadót ismerünk, mint az első világháború előtt és országos viszonylatban kisebb jelentőségű helyet foglaltak el a forráskiadványok közrebocsátásánál

0 Ami a mai helyzetet illeti, meg kell állapita*nunk, hogy az még most sem kielégítőo Jóllehet az eddigieknél sokkal nagyobb számú levéltárosunk van, mégis alig találunk néhány olyam személyt, akik kiadói munkájukról ismeretesek* Bo Minden

9 kissé tapasztalt tudományos dolgozó tisztában van azzal, hogy a kiadói munka sem nem hálás, sem nem könnyű• A közrebocsátás jő paleog^ ráfiai és filológiai felkészültséget igényel, kellő tájékozódást tesz szükségessé az anyagban s megköveteli, hogy a kutató alaposan ismerje azt a kort és problémát

9 amelyre vonatkozóan forrásanyagot rendez sajtó alá

0 Ezen kivül igen nagy munkabírásra es lelkiismeretességre van szüksége, illetve meghatározott specifikus tulajdonságokkal kell bírnia, amellyel egyes ki•adók szellemi adottságaik ^folytán velükszületett; *\ természettől zogva ' rendelkeznek* •ásóknak viszont nagy erőfeszítések árán kell e képességeket kifejleszteniöko Ilyen például a "kiadvány szerkesztéséhez és formábaöntésé-* hez szükséges rendszeres -munkához való képessége Amikor hangsúlyozzuk a ki*-; ': adótól megkövetelt kvalifikáció mértékét és munkájának óriási mennyiségét, be kell vallanunk

9

; hogy a forráskiadványok gondos előkészítésével kapcsolatos erőfeszítés általában hálátlan dolog, tekintettel arra, hogy mind erkölcsig mind anyagi szempontból kevesebb haszonnal jár, „mint valamely jé feldolgozás készitése

P Nem könnyű tehát jő kutfő-kiadókát találni és képesni és es, annál nehezebb^ mivel a legutóbbi időben - most a lengyel történészek összességéről beszélünk, - bizonyos válságon estünk át, amely forráskiadványaink színvonalának csökkentésével fenyegetette A kiadvány®k színvonaláról való gondoskodás megnyilvánulásait tükrözi a Lengyel Ismeretakadémia Történettudományi Bizottságának az a határozata, amely az 1951° évi júniusi ülésen született mego A Bizottság nagy figyelmet szentel a készülő kiadványoknak, a felmerülő nehézségeknek és felhivást intézett azirányban, hogy a kiadványokat ugyanolyan magas szinvonalon kell tartani, mint amilyent, az Akadémia forráskiadványai értek el

ö A forráskiadványokkal kapcsolatos nehézségek egyébként nemcsak napjainkban fordulnak elő© Már régebben is, különös'en a XIXo és XX<> százai, forduló'ján, a kiadói munka nagy túlterheltsége idején, több figyelmet fordítottak a közrebocsátás gyorsaságára* mint annak alaposságára* Tudjuk jól, hogy az