Levéltári Híradó, 4. (1954)

Levéltári Híradó, 4. (1954) 1–2. szám - TANULMÁNYOK, CIKKEK - Friedberg, M.: A történeti forráskiadványok kérdése / 46–64. o.

levéltári anyaguk alapján, - ugyanakkor mellőzöm az összes egyéb kiadványokat* Nyilvánvaló* hogy ez az összeállítás csupán csak a legfontosabb munkákat öleli fel* JU /Ebben a pontban szerző ismerteti a lengyel levéltáraknak a XIX o sz* végén. aXXcSZ. eledén egészen az első világháborúig végzett kiadói tevékenységét • Öazdag periódus ez, bár a levéltárak munkáját e vonalon nehezítette, hogy egyidőben kellett élveeniök a naéSTt modern színvonalú rendezési és leltározási munkákat is*Fő akadálya azonban az ország területi széttagoltsága volt* A levéltárak önmaguk erejéből és helyig vagy országos tudományos társulat tokkal együttműködve publikálták a lengyel múlt nagy forrásanyagát. Erre vonatkoznak az itt nem közölt 11-19» sz* jegyzetek*,/ B* A két világháború között eltelt két évtized alatt javult kiadványaink módszertani színvonala és a feldolgozás alaposabbá vált* de mennyiségileg visszaesés következett be* Állami levéltáraink - amelyek az Állami Levéltári Főosztály irányítása alatt állanak - mindenekelőtt a leltári munkával, részben pedig a visszaszerzés! munkával voltak elfoglalva, ami nem kedvezett annak, hogy nagyobb mértékben bocsássanak közre forráskiadványokat*-A Levéltári Főosztály elég nagy kiadói tevékenységet fejtett kii saját folyóiratot . adott ki, néhány levéltári leltárt és Útmutatót , illetve egy levéltári kézi könyvet jelentetett meg, de ugyanakkor mellőzte a forráskiadványok közrebocsátását * Az előbb felsorolt levéltárak folytatták ugyan forráskiadványaik publikálását, de nem nagy lendülettelj /Szerző részletesen ismerteti a korszak kiadói" tevékenységének termékeit? a volumenjében jelentősen megcsappant kiadványtermés elsősorban a legrégebbi városi és vidéki protocollumok publikálásában, ezeknek többféle feldolgozásában állt* -20-34*32°jegyzet/* C. Azok a szörnyű veszteségek, amelyek a legutóbbi háború alatt a levéltári gyűjteményeket sújtották, arra kényszeritették a levéltárakat, hogy elsősorban a rendezési munkákat végezzék el, illetőleg állapítsák meg a veszteségeket és hajtsák végre a leltározást? ez természetesen nem kedvezett a forráskiadványok közrebocsátásával kapcsolatos törekvések kibontakozásának* Hagyon szerény eredmények születtek a levéltárak, jobban mojtdva a levéltárosok és tudományos, társulatok közötti együttműködésből is* Ez a néhány munka a következői a Poznani városi Tanács könyveinek III* kötete, melyet az előzőkhöz hasonlóan K*Kaczmerczyk bocsátott közre a Poznani Tudomány-Barátok Társulatának költségén /1948/; a M*Friedberg által befejezett "ö r a e o v i a a r t i f i e u m", amely a Lengyel Ismeretakadémia Művészettörténeti Bizottsága kiadványainak keretében jelent meg /1948/; "Lengyel nyelvű feljegyzések a XV-XYI* századbeli V

a

rsó környéki bírósági könyvekből" /Főlevéltár/j Wl« Kuraszkiewiez és AoWolff levéltáros feldolgozásában közreadta a Lengyel Ismeretakadémia Kyelvtudományi Bizottsága /1950/; végüls J *Karwasinskas "Számadások az 1403-1408. években épülő n*m* korczyni kastély építkezésével kapcsolatban" cimü munkája, amelyet a szerző a Főlevéltárban őrzött kézirat alapján készített a Lengyel Ismeretakadémia Történettudományi Bizottságának kiadványaiként* v Az a tény, hogy a levéltárak újból elkezdték saját anyaguk közrebocsá. tását, a kérdés jelenlegi állása mellett, rövid időn belül kedvező választ fog eredményezni* Az eljövendő helyzet optimista megítélésére enged következtetni az a tény, hogy a forráskiadványok kérdését felvették mind a Levéltári Főigazgatóság, mint az egyes központi és vajdasági levéltárak munkatervébe*