Levéltári Híradó, 4. (1954)
Levéltári Híradó, 4. (1954) 3–4. szám - Takáts Endre: A helytörténetkutatás a Német Demokratikus Köztársaságban és hazánkban / 112–123. o.
120 netének megírására, utalja és kevés alkalmat nyújt arra, hogy a szerző a részleteket lehetőleg egy képbe foglalhassa össze• Ezenkívül kevesell azt az útmutatást* amelyet ez a tervezet - épp a tehetség szabadságának tiszteletbentartása jegyében - nyújt a kutató érdeklődésének felkeltésére és témájának helyes kidolgozására* Sályusz rámutat a gazdasság- és társadalomtörténet fontosságáraf itt a promlémák százai tárulnak elénk, méír hozzá tipikusan helyi jellegűek, amelyek nem adálékszerüek* hanem kerek egységbe foglalható? önálló részletek© Kisebb tanulmányokra tág lehetőséget nyujv tanak a gazdaságtörténeti $ mig nagyobb látókört és mélyebb tudást kivannak a társadalomtörténeti tárgyak* Megemlíti Mályasz a közigazgatástörténeti szempontot isi "Sajnos•- irja >* a községi önkormányzatról szinte sentnit sem tudunk*, Még csak reményünk van, hogy a földesúri család levéltárának és a község iratainak alapján erre vonatkozólag is majd egyszer feleletet nyerünk s igy ezeknek a legkisebb tényezők működésének megfigyelésével? a felsőbb hatóságok adminisztrációjának kiegészítésével közigazgatásunk története is teljessé válhat,» «-ö0©— A felszabadulás utáni időben a haladé szellemű, é& még kislátszéVmu marxista történetirőgárda az eddig elhanyagolt áerületeket vette szemügyre és a kapitalista rendszer kizsákmányoltjainaks a munkások s paraszttok életének kutatására fordította figyelmét* A történettudamái^y vonalán a fordulat évét azonban csak a Magyar Munkásmozgalmi Intézet alapításától, a Magyar Történelmi Társulat újjáalakításától és a Századok uj szellemben való megindításától számíthatjuk* im tudománypolitikánk egyik nagy hiányosságán ez sem változtatott; a helytörténetkutatás mellékvágányon maradt* Még ~ az sincs lerögzítve, hogy a helytörténetkutatás mennyiben és milyen mértékig vehet részt az általános történetírás munkájában a 4z csak közvetítő megoldás-» nak mondható• de egyszersmindenkorra érvényes, végleges állapotnak semmiképpen sem-tekinthető, ha országos jellegű intézetek /üMLp Történettudományi Intézet, OL stb«/ a vidéki levéltárak anyagát eredetben kérik fel részletesen megadott t@matika alapján s ezzel kivánják az országos hatóságok anyagának feldolgozásában mutatkozó egyoldalúságot kiküszöbölni* Ez^el a vicUki levéltárosokat és egyéb kutatókat - legjobb esetben <•» a tudományos segédmunka keretébe szorítják* Ebben egyrészt túlzott óvatosság mutatkozik a vidéki kutatók vagy kutatásra alkalmashatő egyének személyével szemben, másrészt megmutatkozik a régi szakadék maradványa is, amely az "Országos" és a "vidéki** kutatók kö** zött a múltban fennállott* Ennek felszámolása a következő idők feladata kell hogy legyen^Ket mód kinálkozik erres- egyik a vidéki kutatógárda céltudatos politikai és ideológiai átnevelése, a "másik pedig a helytörténeti feladatok nagyvonalú, de az apró részleteket is figyelembe vevő megtervezése alapos és átgondolt tematika közlésével* Magyarán szólva* meg kellene állapítani* kikkel és mit lehet feldolgoztatni, kiket és milyen részletmunka elvégzésére lehet felhasználnia Ha ezzel tisztában vagyunk, akkor akadémiai megbízatásokkal, kutató ösztöndijakkal kell honorálni a munkát és nem sajnálni a pénzt erre még akkor sem, ha eleinte a jók mellett egy-két gyámoltalan és hibákkal terhelt feldolgozás jönne is ki belőle* A nevelésnek és irányításnak - részletekről nem szólva - igen hathatós eszköze lenne ez s nem hiszem, hogy bármely Állami Levéltár vezetője ne volna képes maga hörtil olyan komolyan érdeklődő, bizonyos előismeretekkel, helyes szemlélettel rendelkező egyének-* bői állő munkaközösséget-összehozni* amely ilyen feladatok megoldására vállalkozhat ik«
