Levéltári Híradó, 4. (1954)

Levéltári Híradó, 4. (1954) 3–4. szám - Felhő Ibolya: Feudáliskori hatósági iratanyag rendezése / 61–76. o.

sorolni, Külön nehézséget jelentett az

9 hogy egy-egy személy az évek folyamin természetesen több állást viselt, haladt felfelé a ranglétrán; az előlépés idejét min lehetett pontosan meghatározni s igy sokszor nem volt biztos, hogy a megfelelő csoportba teszi-e a rendező a levelet. E rendezés nyomán gyakran az a helyzet állott elŐ

f hogy ugyanazon személy levelei nem egy helyre kerültek, hmem aszerint, hogy mikor milyen állást töltött be az illető, különböző csoportokban helyeztettek el. Mindezek végül is arra a felismerésre .vezettek, hogy helytelen volna illődön rendezni a sorozatot s ez a rendezés abba is maradt* 1952-ben fogtak hozzá ismét a Idtterae és Jnstaatiae rendezéséhez. A munka Pamlényi Ervin vezetésével folyt. Előszóiig megállapították, hogy a két sorozatot - Litterae és Instantiae - összeolvasztják, minthogy nem különülnek el határozottan egymástól. A rendezés alapjául az időrendet választották, mert ez elégíti ki legjobban az egy-egy korszakra kutatók igényeit s könnyen meg is valósithat6, nem vet fel olyan problémákat, mint a korábban megkísérelt állások szerinti rendezés. A rendezés első fázisa az volt, hogy minden levélnek, 111. kérvénynek elolvasták a dátumát /ha ez nem volt, a praesentatum idejét/, ezt ceruzával ráírták a levél külső oldalának bal felső sarkára, azután az egy-egy évbeli iratokat e^f csoportba tették»A második fázisban az évelőén belül elkülönítették az egy-egy hónapban kelt leveleket s végül a harasdik fázisban a hónapokon belül napok szerint rendezték őket« Azokat az iratokat, amelyeken csak évszám szerepelt, az illető év végére osztották be, azok pedig, amelyeken még évszám sincs, az egész sorozat végére kerültek. A levelek és kérvények tehát most szoros időrendben vasnak elhelyezve. Szükséges volna a sorozat használhatósága érdekében betűrendes mutatót készíteni a levélírókról, erre azonban fontosabb munkák miatt egyelőre nem kerülhet sor. E három rendezési munka áttekintése után a belőlük levonható tanulságok alapján vizsgáljuk meg a feudáliskori hatósági iratanyag rendezésének általános kérdéseit. Mindenekelőtt megállapít hat juk, hogy a tulajdonképpeni rendezés megkezdését minden esetben általános tájékozódásnak kell megelőznie. Ezt az általános tájékozódást két irányban kell elvógezöünksegyrészt magát a:, rendezés alá kerülő anyagot kell bizonyos fokig, nagy vonásokban áttekintenünk) másrészt pedig az anyagot létrehozó hatóság, hatóságok szervezetét, ügyvitelét, irattári kezelését, a rendezés alá kerülő anyag sorsát kell a lehetőségekhez képest megismernünk. Azt, hogy milyen mértékű legyen ez a kétirányú tájékozódás, az anyag természete és a rendező meglévő ismereteinek mennyisége szabja meg» Mindegyik ismertetett rendezési munka esetében, mint láttuk, másképp alakult az az előzetes tájékozódás. A Rákóczi-szabadságharc levéltárának rendezésekor magát az anyagot nem volt lehetséges előzetesen áttekinteni, mert hiszen nem volt együtt. Itt az anyag sorsának megismerése volt az első teendő, ennek alapján lehetett csak megindulni. Szenkivül nagyon fontos volt sunél a rendezésnél a Rákóczi által létrehozott hatóságok, szervek tanulmányozásai enélkül nem lehetet volna ezek irattáráit rekonstruálni, A másik két rendezésnél forditott volt a helyzet. Itt - minthogy a rendezők által már egyébként is ismert hatóság sorozatainak rendezéséről volt sző - a hatóságra vonatkozóan lényegében nem volt szükséges külön tájékozódást végezni, viszont az anyagról magáról áttekintést kellett szerezni. Az előzetes tájékozódásra azért van szükség, hogy felmérhessük az előttünk álló feladatot. Meg kell tudnunk azt, hogy a rendezendő anyag mit tartalmaz, mely hatóság, szerv, ill. mely hatóságok, szervek iratai vannak benne, a hatóság különböző sorozataiba* vagy egyetlen sorozatába tartozó iratokból áll-e. Látnunk