Levéltári Híradó, 4. (1954)

Levéltári Híradó, 4. (1954) 3–4. szám - Felhő Ibolya: Feudáliskori hatósági iratanyag rendezése / 61–76. o.

- €3 emeléskor megállapították, hogy mely központi hivatali szervhez /fejedeImi tanács, erdélyi tanács, fejedelmi kancellária, gazdasági tanács, tábla, Bercsényi kancellária/ érkezett beadványok, ill.melyek kiadványai, s e szerint csoportosították őket. Az egykorú irattári rend ugyanis nem tartotta együtt az egy-egy ügyiratba tartozó iratokat /a beadványt és az ennek elintézése során keletkezett fogalmazványt/, hanem az iratokat alaki jellegük szerint felállított sorozatokban /beadványok, kiadványfogalaazatok/ őrizte* Szert a rendezők is ezeknek az alaki soro toknak összeállítására törekedtek •/Bitekintve attól, hogy ez volt az eredeti irattári rend, azért is célszerű volt ezt a megoldást választani, mert az tígyirategység helyreállítása rendkívül nehéz, sok esetben lehetetlen lett volna*/ Azokat az iratokat, amelyek sem jelzet esek nem voltak, sem pedig* valamely központi hivatal Irattárába nem tartoztak, tárgyak szerinti csoportokban /országos politikai iratok, katonai irat ok, gazdasági iratok.stb */ helyezték el* Végül természetesen maradt égy vegyes csoport

* Ezenkívül keletkezett egy gianano^liratcsopcrt* A Lymhasból ugyanis .^amelyből az egész anyagnak mintegy 60^70 „százaléka került ki - nem csupán a szabadságharc iratait emelték ki, hanem a királyi hatóságok iratait is, mégpedig azért, mert igy hozzáférhetőbb állapotba kerültek, mint ha a nagyrészt teljesen rendezetlen Lymbusban maradtak volna

e A kiválogatásnak ezt az egybekapcsolását az anyag első csoportosításával helyes és Ökonomikus módszernek tartom, A kiválogatáskor u*i* minden egyes iratot mg kellett vizsgálni, hogy eldönthető legyen, a szabadságharc iratai közül vald~e

;

Számos iratnál ez rögtön egybeesett pl. annak megállapít ásával, hogy az irat valamely központi hivatal irata, ill, kevés munkatöbblettel megállapítható volt, hogy melyik csoportban helyezhető el* Viszont ha két fázisra bontották volna ezt a munkát /külön a kiemelés, külön as első csoportosítás/, akkor minden iratot kétszer kellett tolna elbírálni* Szükségesnek tartom itt ismertetni, hogy milyen módszereket használtak a rendezők az egyes központi hivatali iratok hovatartozásának megállapításánál* A beadványokon általában van címzés, tehát könnyen megállapít haté volt, hogy mely hivatalhoz, vagy kihez szálnak* Ha címzés nem volt, a megszálltáé nyaj-v tótt tájékoztatást* Például tudjuk azt, hogy a "Serenissáme Princeps", w

7ezér< lő Fejedelem", "Kegyes választott Fejedelem

1

' megszólítás a karucöknál csak Rákóczit illette meg, a "Főgenerális" megszólítás Bercsényit, stb* A kiadványoknál rendszerint van aláírás, pl, Nos praeses*** eonsillí oéeonemiei, lér legtöbbször rövidített formában* lem volt könnyű feladat a fejedelmi kancellária és helytartói kancellária fogalmazványainak különválasztása* ezeknél többnyire nincs aláírás 8 csak a keltezés! helyeknek az ítinerariumokkal való összevetése alapján lehetett eldönteni, hogy melyik kancellária fogalmaz ványáról van szó* Ha dátum nem volt, az Írnokok irástipusa döntötte el a kérdést* Végső esetben az irat tartalmának elemzése utján lehetett csak meghatározni, melyik csoportba való* Olykor egészen külsőleges jegyek is megkönnyítették a csoportosítást* Pl, a„gazdasági tanácsnál annakidején egy nagyobb iratsorozat hajlítás következtében megrongálódott s ez a sorozat minden iratát azonnal felismerhetővé tette* A jelzetes iratokon és a központi hivatalok iratain kivül fennmaradó egyéb iratoknál a tárgyak szerinti csoportosítás; gyakorlati szempontok tették szükségessé* A provenienoia elve szerint ezeket az iratokat - amelyeknek zöme kisebb katonai, gazdasági és bírósági szervek terméke - e szervek szerint kellett volna elkülöníteni s a szerveken belül az egykori irattári rendnek megfelelően rendezni* Ezt azonban éppen a szervek, intézmények működésének •feideritetlensége miatt alig lehett volna megoldani, másrészt nagyon szétaprózta volna az ilyen rendezés az iratanyagot* Ehelyett tehát a kutatók tá-