Levéltári Híradó, 4. (1954)
Levéltári Híradó, 4. (1954) 1–2. szám - ISMERTETÉSEK - Szedő Antal: Meisner, O.: Újkori oklevél- és irattan. (Urkunden- und Aktenlehre der Neuzeit. Leipzig, 1952.) / 126–129. o.
- 128 valóban mesterei az akták csoportosításának és gondos kezelésének 0 Állandó követelmény az akták foliálása, de ez csak követelmény maradó Az ügyiratokat az irattárban alaki é» tárgyi csoportokban ke^eliko A legfontosabb feladatg bármilyen aktát az irattárban megtalálnio Ezt a célt,.-szolgálják a segédkönyveks az iktatókönyv ezek között a legfontosabbo Legtökéletesebb formájában a kimenő és bejövő iratokról té ad tájékoztatást 0 Ilyen esetben az egyik oldalon a beérkező iratot lajstromozzák a következő rovatokban: futószám 9 keleti tárgy 9 küldő neve; a másik oldalán a kimenő irat keletje, tartalma? végül az irattári jel, amely alatt a darabot az irattárban elhelyeztéko Németországban iktatókönyv 1449• óta van /Nürnberg birodalmi város kancelláriájának iktatókönyvei/* Az iktatókönyvhöz tartozik a név, hely és tárgymutatóo A mutatók általában az iktatószámot adják meg, az iktatószámnál lehet az iktatókönyvben azt a jelzetet megkapni 9 melynek alapján a darab az irattárban megtalálható 0 Végül az igazán értékes irat a levéltárba kerülj amennyiben megért rá és megérdemlio Itt szinte költői, szárnyaló szavakkal ecseteli Meisner a levéltárban őrzött iratanyag fontosságát. ,f A levéltári anyag értéke számára nincs időhatári ez az egykor eleven élet maradványa? azzal a hervadhatatlan vonzóerővel, melyet csak a hagyomány eredetisége biztosit, legyen az ókori viasztáblácska, középkori oklevél, vagy az újkori iratterraelés és könnyű fajsúlyú irattipusao" Az újkori archívum az iratanyaggal együtt nőtt, fejlődött, a registratura kereteiből "nőtt ki"; mint ahogy a registratura a kancellária kereteiből nőtt ki a Németországban a levéltárügyre jellemző az irat-, tár és levéltár közötti közbeeső fokozats az u 0 n 0 régi registraturac Az okirat és' ügyirat dualizmusa sokáig halott. Eredetileg az archivum jogbiztositó oklevelek tárháza volto Ezért sokáig okirat és ügyirat között olyanféle különbséget tettek, mint patricius és plebeius között* A múlt század elején volt olyan német levéltáros, akv kijelentette, hogy az akták nem valók a levéltárba e Meisner különbséget tesz a hivatali levéltár között /pl„ az osztrák Igazságügyminiszterium Levéltára/p a főlevéltár /pl* bécsi Haus-Hof-Uo Staatsarehiv/, mely csak az ország legfontosabb központi hatóságainak iratanyagát őrzi és a központi levéltár /plo a Magyar Ö r szágos Levéltár/között, mely az ország valamennyi központi hatóságának iratanyagát őrzi* Az ujságlevéltárakat, fiiralevéltárakat Meisner nem tartja levéltáraknak /Pseudoarchivl/, szerinte az ilyen kifejezések ,használata visszaélés a "levéltár" szóvalo Hosszasan fejtegeti Meisner a levéltári anyag rendjének két sokat vitatott elvéts a tárgyi és az eredet /proveniencia/ elvető Hosszú ideig volt a tárgyi elv az uralkodó, amely különféle mesterséges tárgyi-logikai rendszer spanyol csizmájába gyömöszölte a levéltári sorozatokat*, Csak a század elején diadalmaskodott az eredet elve, amely azt mondja^, hogy nánte irat megtartja a helyét, melyet annak idején .az irattermelő szerv irattárában az ott kialakult irattári rend szerint elfoglalt• Tehát sem különböző registratúrák anyagát összekeverni, sem egy registraturan belül változtatni az iratok eredeti rendjén a proveniencia elve szerint nem lehet• Azonban az elv alkalmazásában bal és jobboldalt, valamint "közép-"et lehet megkülönböztetni 0 Baloldalon áll a francia "respect des fonds" elve, mely az eredet elvét annyiban tartja tiszteletben, hogy különböző fondok /fond=egy hivatal által létrehozott iratok összessége/ anyagát, nem keveri össze„ Azonban egy fondon belül az iratok eredeti rendjét felbontja és tárgyi csoportokat létesit abból a célból, hogy a történettudomány számára az anyag áttekinthetőbbé válj ék e Persze itt joggal vetették fel: örökérvényüek-e azok a szempontok, melyekkel egy bizonyos időpontban a történészek érdeklődésének megfelelően alakitják ki a tárgyi csoportokat? Szzel szemben áll a jobboldal, mely a szigorú registratura-0lv hivé., vagyis soha sem. engedi meg, hogy egy iratot az eredeti registratura