Levéltári Híradó, 4. (1954)

Levéltári Híradó, 4. (1954) 1–2. szám - ISMERTETÉSEK - Szedő Antal: Meisner, O.: Újkori oklevél- és irattan. (Urkunden- und Aktenlehre der Neuzeit. Leipzig, 1952.) / 126–129. o.

Frolov magyarul aoal megjelent könyve szerint /Ügykezelés a szovjet hiva-'~ talokban/ több iratkezelési reMs«e?t ismernek és alkalmadnak a szovjet hi~ vatalokban

0 * Sz^dő Antal ieisner

e H

e

0

o

g UJg

OHI OKLEVÉL- ÉS IBATTAH ./ürkundes.-- und Aktenlehre de?,

j leuzeit© Leipzig,, 1952o Koehler *et Amelang, 241 p

a

/ MeLaner »iJctenkunde

ft-ja 1935-^en jelent meg és a Levél tárt Közlemények 1936-os árfolyamában Bakács István kollegánk "ismertette* ás 1950-es és 1952~es kiadások már elmükben is jelzik,, hogv a szerző nem tudván ég nem akarván teljesen megnyugtatóan elhatárolni, a^ akta és oklevél fogalmát, együtt tárgyalja mind a két irattipus újkori formáit©,Maga mondja, hogy különösen formailag ügyirat /akta/ és oklevél között a felismerhetetlenségig elmosódott a határa ""fi-. felhozza a vasúti jegyet, mely jogbiztositó oklevél 9 az oklevél minden formai sajátossága nélkül, viszont egy uralkodói utagjLtásbár stylus curiae-ban oklevélszerü formaságok között Ta& JKia-liiiT** jmégnem oklevél, hanem csak írat* Meisner a lényegbeli különbséget éppen abban látja^ hogy mig az oklevelek jogbiztositó iratok^ az akták közlő jellegűek, jelentést, utasítást közvetítenek abból a célból, hogy egy hivatal hatáskörében valami.létrejöjjön

G Jogi ügyletet csak közvetve szolgálnak, ezért szokás mondani, hogy az oklevél útja aktákkai van kikövezve

0 Mialatt az okelvél bizonyos fejlődés záróköve;, az akta nem önálló

9 az akták egymást kiégészitik, ezért vannak a% akták köjbött, fűzött osomókbano Ha valaki még* ezt a különbséget is el akarja mosni, pl

0 azt mondjat vannak jogbiztositó akták is, az"kénytelen ahhoz a szerencsétlen felfogáshoz folyamodni, hogy nincs külön oklevél és akta, hanem vssak ©klevél

9 szűkebb vagy tágabb értelemben

e A kétféle irat megnevezésére hiányzik egy olyan szó, egy olyan kifejezés, mely kczös főfokaimat fedne

0 Ka tehát Meisner az ókor utáni Írásbeliségnél megkülönböztet egy oklevél ~ és egy aktakorszakot, »oikö>baa határmesgyénék a 15© századot vészig tisztában-van azzal, hogy. itt az elnevezés azon múlik, hogy melyik iratféleség a gyakoribb© Az aktakorszaknál a nehézséget Meianer a mérhetetlen irattömegben és ezek sokféleségében látja $ nyilván ezért nem akadt a szerző előtt vállalkozó, fltki az aktakorszak termelte iratok problémáival foglalkozott volna, mig a diplomatika már régen müveit segédtudomány. .Három szempontból vizsgálja az iratokat* Systematikus - osztályozó szempontból az iratoknál az iratküldő és iratot kézhez vevő társadalmi helyzetét nézi* így megkülönböztet felsőbb szerveknél keletkező, alárendelt szerveknél keletkező és egyenrangú felek között váltott iratokat• A felsőbb szerveknél keletkező iratoknál általában a 18. századi abszolút uralkodók /főleg a porosz királyok/ által létrehozott hivatalok rendelkező irattipusát tárgyalja, elsősorban különféle kancelláriai kiadmányokat és reseriptumot és a decrítumoto Külön tárgyalja az uralkodó által sajátkezüleg irt leveleket /legfelsőbb kéziratokat/,,Az x

Előző számunkban jeleztük, hogy a Szedő Antal vezetése alatt álló, az érvényben lévő iratkezelési rendszerek vizsgálatával foglalkozó munkaközösség munkaterve még nem érkezett be s legközelebbi számunkban fogjuk közölni. Ezen Ígéretünknek - ha némileg módosult formában is - most teszünk eleget a munkaközösség eddigi tapasztalalatainak és eredményeinek rövid közlésével* /Szerkó/.