Levéltári Híradó, 4. (1954)
Levéltári Híradó, 4. (1954) 1–2. szám - TANULMÁNYOK, CIKKEK - Branska, E.: Családi levéltárak rendezése / 110–116. o.
- 112 eélja, hogy megállapítsuk a gyűjtemények tulajdonosának személyét, a jószágok nevét és a helységek topográfiáját, feltárjuk a genealógiai anyagokat | felkutassuk a fennmaradt leltárkönyveket,, a levéltári Összesítőket, a szokásos jegyzékeket és az ehhez hasonló segédeszközöket 0 Ezáltal általános tájékozódást nyerünk az iratanyag jellegére, megőrzöttségi állapotára, a régebben elvégzett rendezési és leltározási- munkák fokára stbo vonatkozóan** 2<>/ A levéltár tulajdonosára, illetőleg tulajdonosaira vonatkozó, nyomtatásban megjelent irodalommal, valamint a birtokra, a gyűjteményekre és ezeknek történetére vonatkozó irodalommal való megismerkedés« Az ilymódon nyert adatok nagyon, hasznosak lehetnek az egyes okmányok későbbi osztályozásánál és rendszerezésénélt, 3e/ A rendezés módszerének megválasztásao Itt azt kell szem előtt tartani, hogy az a módszer, amelyet az iratanyag előzetes megismerése alapján határoztunk meg 9 a további munka folyamán nem mindig bizonyul a legmegfelelőbbnekc A rendezési munkák előrehaladásának mértékében és a gyűjtemény tartalmának és sajátosságainak alaposabb megismerésével kisebb-nagyobb módosításokat eszközölhetünk a rendezési módszerekben* * • 4o/ A bevezető munkálatok utolsó szakasza az útmutató elkészitéseo Ez az elképzelt terv és a végrehajtásához szükséges útmutató együttes szerepét játssza 9 felöleli a tulajdonképpeni rendezési, illetőleg leltározási munkák legfontosabb szakaszait és nemeit* Az útmutatót a rendezési módszerhez hasonlóan, módositani kell, ha a munkálatok menete és annak helyessége ezt megkívánja* A tulajdonképpeni rendezési és leltározási munka nem egyéb, mint az előzetesen megállapított módszer gyakorlati alkalmazása© E módszerek külön-^ félék lehetnek, de elvben a leggyakrabban az alábbi kettő fordul elős a»/ az iratoknak a levéltári proveoiencia elve, azaz a kezelőirodai hová— tartozóság elve szerint történő ex -endezése, mely elv az iratok előző /régebbi/ rendszerének rekonstruálásán alapszik; b 0 / az iratanyagnak az adott gyűjteményt rendező levéltaros által önállóan felállitott iratterv szerint történő szétosztályozásao Az első módszert abban az esetben alkalmazzuk, ha az iratokon jelzeteket f /signatúrákat/, vagy a levéltári rend, illetve kezelőirodai rendszer valamilyen nyomát találjuk 0 B rendszereket olykor kiegészitik, vagy esetleg pótolják a régi leltárak, a régebbi Összesitők, az alkalmas iratjegyzékek és az esetleges lajstromok. Abban az esetben, ha a levéltáros megállapítja a fentebbi okokat és a régebbi rend nyomait, munkája csupán osak a régi rend rekonstruálására szorítkozik. Be ebben az esetben sem mindig lehet és nem is kell, hogy a munkálatok ,a fentebb leirt módon menjenek végbe• A régi rendszert csak abban az esetben kell megtartani, ha az logikus, áttekinthető, illetőleg megfelel az adott korszak tipikus rendezési rendszerének*. Ezt a rendszert még abban az esetben is megtartjuk, ha ez - mai szemmel nézve ~ kifogásolható, de teljes mértékben fennmaradtak a - nem egyszer nyomtatott - leltárak* - Kailönöson fenntartandó a régi rendszer azért is, mert az anyagból az egyes tételeket a tudományos i»odalom már nem egyszer a régi tagozódás szerint-idézte• A második módszer azon alapszik, hogy az iratokat a levéltáros által felállitott rendszer szerint csoportosítjuk* Alkalmazása indokolt, ha nincsenek nyomok arra vonatkozóan, hogy a szóbanforgó állag valaha is rendezett állapotban lett volna, illetőleg az a tény, hogy a régi rendszerre vonatkozó adatok az elsődleges rendszer, illetőleg rend rekonstruálásához nem kielégitőek c
