Levéltári Híradó, 4. (1954)

Levéltári Híradó, 4. (1954) 1–2. szám - TANULMÁNYOK, CIKKEK - Branska, E.: Családi levéltárak rendezése / 110–116. o.

- 110 A95 összefoglalás befejezéseképpen hangsúlyozta annak fontosságáig hogy a szakvéleményezés befejeztével jegyzőkönyvet kell felvenni^ amely megindokolja a levéltárosnak a hivatal által kiselejtezett iratok értékelés® körül kö~ vetett eljárását© Jegyzőkönyvet kell felvenni abban az esetben is, ha nem közvetlen szakvéleményezésről van szó, hanem a levéltár csak a hivatal által benyújtott jegyzék alapján mond véleményt a beküldött anyagról* Branska? 5§»8 OSAXÁBI LEVÉLTÁRAK-BBOBZÉSE /A^chaion, Warszawa 1954® XXII* pp

0 30^57/ A családi levéltárak rendezésének kérdése lényegében két alapvető problémát Síel feli lo/ a rendezésre vonatkozó utasítás kidolgozásának és 2*/ az iratrendszer sémájának problémáját* Sem az egyik, sem a másik kérdés nem oldható meg könnyen.s még kevésbbé egyöntetűen valamennyi osaládi gyűjtemény esetébeno Azok a nehézségek? amelyek a szabatos rendé lka zések, illetőleg szabályok megalkotására irányuló kísérleteknél felmerülnek, a szóbanforgó gyűjtemények sajátságos jellégében keresendőké Szinte minden családi levéltárnak egyéni arculata van és kisebb vagy nagyobb mennyiségű különböző iratanyagból tevődik össze; ezeknek igen sokféle és olykor nagyon nehezen megállapítható eredete van* Minden olyan kísérlet, mely az eféle levéltári állagtipusokra vonatkozóan átfogó rendezési megalkotását célozza* végeredményben csak általános alapelvekre és általános útmutatásokra szorítkozható Itt azonban szem előtt kell t&rtani, hogy - különösen a.kezdő levéltárosok esetében - szűkség van ugyan ezeknek az utasításoknak az ismeretére

9 de ugyanakkor az ezekhez való görcsös ragaszkodás nem ajánlatos© Az adott levéltár rendezésének módjáról és a'leghelyesebb rendezési és leltározási módszerekről magának a levéltárosnak kell döntenie a kezében lévő iratanyag alapján© 3Bz az anyag jelö li meg számára a leghelyesebb utat és a legmegfelelőbb eljárási módot

ö Ilyen alapelvek közé tartozik elsősorban a családi levéltárakra vonatkozó irodalommal való" megismerkedés* Ez az irodalom, sajnos, nagyon hézagos és nem ad választ számos olyányproblémára, amely a családi eredetű levéltárak rendezésével kapcsolatos* Sz'a kevésszámú levéltári kiadvány is alkalmas azonban arra, hogy a levéltáros a kérdés egészében tájékozódhassák© A szóbanforgó irodalom mindenekelőtt fényt vet a osaládi levéltárak eredetére, amit a rendezési és leltározási munkák bizonyos szakaszán fel lehet használnia Ezen eredet-^kutatáshál - mely hosszabb vagy rövidebb időre nyúlik viszsza —• az indítékot azoknak a dokumentumoknak és okmányoknak a biztosítására irányuló és & körülmények által determinált kívánság, szükséglet, illetve szükségszerűség képezi, amelyek a levéltár tulajdonosának birtokhelyzetére f'V adnak felvilágosítást* Ezek a tulajdonra vonatkozó jogbiztositő iratok amelyeket a levéltár tulajdonosa gyűjtött és gondosan megőrzött, lesznek az elkövetkezendő levé

f

ltári gyűjtemény csiráivá* Ezen alapvető és elsődleges anyagkörül az idők folyamán «•• nem egyszer hosszú évszázadokon át -.fokozatosan uj és uj iratanyag csoportO/sult, mely jellegét illetően lehetett személyi, közérdekű, vagy esetleg gazdasági, illetve igazgatási jellegűo Ez utóbbi típushoz tartozó levéltári iratok igen nagy mennyiségben maradtak a XVIII* és XIX* század fordulójának leveItáraiban» Keletkezésüket a nagybirtokok szélesfeörbenkiépitett igazgatási szerveinek, valamint ezek gazdasági és pénzügyi működésének köszönhetik* E sokféle anyagban is túlsúlyban van a~ zonban egy bizonyos tipusu irat, mely rányomja bélyegét az egész levéltárra* Az egyik gyűjteményben a személyi iratok, a családi vagyonnal kapcsolatos