Levéltári Híradó, 3. (1953)

Levéltári Híradó, 3. (1953) 2–4. szám - TANULMÁNYOK, CIKKEK - Mehrwerth László: Az igazságügyi selejtezés problémái / 27–52. o.

egyáltalán sor kerülne teiesen bizonytalan talaion mozogna. Minthogy elvileg csak az ügyvitelben már nem szükséges iratanyagból lehet a levéltári iratanyagot kiválasztani, s csak ilyet lehet a levéltárakban gyűjteni, a minisztérium iratanyagának begyűjtése is bizonyos nehézségekbe ütközik. Tisztázandó vo}na ezenkívül az ügyvédi és közjegyzői kamarák iratanyagának őrzési ideje az ijgyvitel szempontjabólé Itt is az a helyzet, hogy az ötéves általános őrzési idő kellő alapot a selejtezésre nem nyúlt. Megemlítem még

? hogy a legutóbbi átszervezések folytán a büntetőintézetek irattárainak selejtezéséről már nem az Igazságűgyminisztérium rendelkezik és, hogy az ügyészi szervezet iratanyaga felett a Legfőbb ügyészség rendelkezik. • - Egyébként nagy vonalakban a 958/1951. I.M* sz. rendelet végrehajtási rendelkezései és ezzel kapcsolatosan az III ügykörjegyzéke teljessé tették az igazságügyi Selejtezések szabályozását; melyet a selejtezéshez fűződő hár- mas érdek arányos biztosítására gyakorlatban is alkalmasnak látok, A selejtezési munka szabályozásáról szólva röviden át kell tekintenünk azokat az eltéréseket, amelyek egyrészt a birósági irattári anyag selejtezésének szabályozása- másrészt a 185/1951. M.T.sz. rendelet végrehajtási utasításaiban foglalt szabályozás között mutatkoznak. 1./ Leglényegesebb eltérés az, hogy az igazságügyi selejtezési alaprendelet határozott különbséget tesz az ügyviteli érdekek és a levéltári érdekek biztosítása között, A rendelet kizárólag ügyviteli szempontból nézve határozza meg az iratok őrzési idejét a LQK-ra bízva, hogy ugyanezen iratok levéltári értéket a rendelettől függetlenül " határozza meg. Ezt a szemléletet következtésen viszi további a 985/1952. I.M. sz* rend, 3. §. /2/ bek. is, amikor kifejezetten kimondja, hogy a levéltári anyagot az ügyvitelben már nem szükséges iratanyagból kell kiválogatni. Ellentétben ezzel, az államigazgatási szervekre és vállalatokra irányadó ügykörjegyzékekben a nem selejtezhető iratok tekintetében tisztázatlan, hogy azok levéltári értékük* vagy ügyviteli értékük miatt nem selejtezhetők* * " Ezzel kapcsolatban kezdetben sok félreértés volt a bírósági selejtezéseknél. Pl. felmerült az a probléma* hogy ellentetek vannak a 95o©/1951* Ioffl. az. rend; 4; §./!/. bek. e./ pontjának az Ítéletek 2o $vi őrzési idejére vonatkozó rendelkezése és a LOI útmutatóinak a törvényszéki Ítéletnek levéltári célra való megőrzésére irányuló követelménye között, lyilvánvaló, hogy itt nem ellentétről, hanem ugyanazon fajtáin, de Különböző korú iratoknak kétféle szempontból, kétféle fokozatú értékelégéről van szó. Az értékelés első fokozatában azt kell eldönteni, hogy milyen iratanyagra van szüksége, további ügyviteléhez a selejtező szerveknek: ez ügyviteli szempontú értékelés, melyre a minisztérium rendelete irányadó. A második fokozatú értekelésre csak olyan iratoknál kerül sor, amelyekre ügyviteli szempontból már nincs szüksége a selejtező szervnek. Ez levéltári értékelés, amelyre a LuE útmutatói irányadóak. Az ítéleteknél tehát az a helyzet, hogy azokat 2o évig a bíróságok számára mindenképpen meg kell őrizni. A 2© évnél régebbi ítéleteket viszont a LQI útmutatói szerint kell elbírálni a selejtezési eljárás alkalmával — azaz a torvenv^ ' -54- . - 31 -