Levéltári Híradó, 2. (1952)

Levéltári Híradó, 2. (1952) 1. szám - CIKKEK - Benczédi László: A levéltári gyakornokképzés kérdéséhez / 36–40. o.

} iif» rétzleire kiterjodő alkalmazásból fakadtak. ttgyaaos&k a eféles levéltári létóklr elsajátítását eélesta, hogy & gyakornokok ho~ tenkéni itulSa megbeszéléseket tartottak^ amelyeke* mindenki beszámolt addig véglett puskájáról^ &

: mnkaközbta f#|mer!ilt re« kézségekre is tanulságokról,, 4 aimká&kat előrelendítő tényes&k között non utolsósorban kell megemlítenénk a Levéltárban dolgosé idősebb kortársaink aegitőszándékát, 69 készségéi tndásuk, tapasztalataik átadására* Mindezek eredményekést elmondhatjuk,, hagy az Országos Levéltárban eltöltítt gyakorlóiái mindannyiunk számára hasznos és tanulságom volt. Beletanultunk a levéltári munka egyes ágasatatba: a eogédletkéezitéibe, leltározási arankákba, asyagratidezésbe stb. Áttekintő képet szegeztünk az ország legnagyobb levéltárának sokrétű

1 anyagáról - megszerettük szakmánkat. Igen jelentós eredménye az itt eltöltött gyakorlóidinek az is, fcögy elaélyttette és"megszilárdította,-bennünk a 'történész szakai, tudást,4 levéltári anyag ismeret® és az anyagkezelésben valé né»t jár*'' iasság azzal a jóleső tmdaii&l tölti el a gyakorié levéltáros •jelölteket

ö hogy eddig megszerzett ismeretanyaguk reális alapra helyeződik, lezdjük érezni, hogy egy-egy történelmi probléma,kutatásihoz illetve feldolgozásához a magunk erejébe*! Is meg tudnánk nár találni azokat a pontokat, ahol a kérdés megfogható. Egyszóval meggyőzldtünk arról, hogy a levéltáros ismeretek elsajátítása hozzásegít történelmi tudásunk elmélyítéséhez és hogy az alapos levéltáros tudás önállóságot, mozgási .szabadságot, biztonságérzetet aA. ..'-,Ezek az eredmények affi#ö|?an korántsem jelentik azt, hogy amnkánk minden téren kielégít© volt, Set meg kell állapítani, hogy ettől még messze vagyunk,, á rendelkezésre, á^ló gyakorlé-idovel valé • racionális gazdálkodás*! megnehezítette' az a tén£, hogy a gyakorlás ideje nem volt pontosan megállapítva. Hosssu heteken és. ha? napokon keresztül teljes bizonytalanságban voltunk afelől, hogy mikor és miből vizsgázunk meddig tart gyakorié'iáink* $z a bizonytalanság gátolta a .helyes időbeosztást és muakiak tervszerűségét, így történhetett, hogy a Fővárosi és a P#ai megyei levéltárakban való gyakorlásunk mindössze két hétig tártett. Ezt az . időt feltétlenül keveseljük. 4aikor azután klderfit, k*ogy a gyakorló iddt Öt hónapról egy teljes évre felemelték* f«en a kibán utólagos javitás nem'történt. Pedig a megyei és városi levéltárak munkájával való megismerkedés olyan"ismeretekkel- egápzitheti ki és fejlesztheti tovább tudásunkat, melyeket az Országos Levéltár - jellegénél fogva -kevésbteé nyújthat. Széknél a levéltáraknál .jobban kidomborodnak szakmánknak azok a vonatkozásai* amelyek közvetlen kapcsolatban állanak népgazdaságunkkal és általában a szocialista épitő munkával, /:P1, anyagbegyUjtés« selejtezés stb./ íz a kérdés egyébként elvezet levéltári gyakorlásunk egyik alapvető hiányosságához? jóformán semmi levéltár-szervezési ismerettel nem rendelkezünk* Valljuk be, ha olyan helyzet %Xé kerülnénk,hegy egy megyei vagy városi levéltár vezetését bízzák ránk, az Országos Levéltárban szerzett tudásunk alapján- teljesen tanácstalanok lennénk. Bármennyire is az Országos Levéltár a legalkalmasabb intézmény a levéltáros szakma lehető teljes elsajátítására, ezekre