Levéltári Híradó, 2. (1952)

Levéltári Híradó, 2. (1952) 4. szám - Tóth András: A levéltári nyilvántartás időszerű kérdései / 47–51. o.

- 47 A levéltári nyilvántartás időszerű kérdései. Az irattermelő szervek számának, az italuk termelt iratanya gnétnnyiségének ma már szinte felmérhetetlen aránya megnövekedést, társadalmi rendünk hatalmas méretű szocialista átalakulása, az átalakulást természetesen követő szervezeti változások szinte számvitelszerü szemmeltartásának szükséglete^ valamint a fentiekből a levéltárakra háruló operatív feladatok tömege következtében Jelentkezett annak az .igénye, hogy az irattermelő szerveket és azok anyagát (egy eszközeiben és módszereiben mechanizált, tartalmában élő) nyilvántartási rendszer segítségével át tudjuk tekiteni, fel tudjak tárni és az adminisztráció, ill. a kutatás rendelkezésére tudjuk bocsátani* A tudományos segédszolgálat máe munkaterületei, a könyvtárak és muzeumok már ráléptek a fejlődésnek erre az útjára. A könyvtárak bibliográfiai és tájékoztató szolgálata, a muzeumok, anyagának kartotékrendszert! feltárása'- ennek a fejlődésnek egyél állomásai. Ebbe a munkába kell beilleszkednie a levéltári nyilvántartásnak is, azzal a feladattal, hogy a maga sajátos módszereivel hozzájáruljon a szocialista levéltáruk építéséhez, a tudományos népművelési terület problémáinak megoldásához. A levéltári nyilvántartási munka, komoly hiányosságaira a LOK tudományos osztályát vizsgáló bizottság hivta fel a figyelmet 1952 tavaszán. A bizottság megállapításai nyomán ugyanez év nyarán - a tudományos osztályon belüli nyilvántartási csoport létesítésével - megindult a LOK központi nyilvántartási munkájának átszervezése bizonyos fokig uj alapokra helyezése. Hat hónap alatt megtörtént a legfeltűnőbb belső hiányok felszámolása: az adatok kiegészítése, a felhalmozott anyag élővé tétele és.a kapcsolatok megszilárdítása a levéltári hálózat és szervezet egyes érdekelt egységeivel. Ennek következtében lehetővé vált, hogy az 1952.novemberiben, megtartott levéltárvezetői kinferencián felvethetnek a helyi (állami levéltári) nyilvántartás legfontosabb elvi és gyakorlati kérdéseit, valamint a központi és helyi nyilvántartási kapcsolat mikéntjének kérdéseit. A konferencia az ott elhangzott referátumot általában elfogadta, megállapítva, hogy a levéltári nyilvántartási munkára politika}., adminisztratív és tudományos szempontból egyaránt" szükség van. Az emiitett referátum a nyilvántartási munka célját, jelenlegi helyzetét és feladatait tárgyaló három fejezetre osz^tt* I. A nyilvántartási munka célját illetően a referátum leszögezte, hogy a lehetőségekhez mérten minden irattermelő szerv és anyaga nyilvántartandó (ideértve a megszűnt szerveket is és azokat is, melyeknek anyaga megsemmisült). A munka megfelelő megosztása és az egyenletes terhelés érdekében az országos jelentőségű szerveket a LOK és az OL. a megyei, «árosi, járási és a fontosabbnak minősített községi (közigazgatási, vállalati és egyházi) szerveket a LOK és az ASjpgsjíjLe vél tárak tartják nyilván, A jelenleg nem súlyponti jellegű egyéb községi szervek nyilvántartása (aikfeádig, araik a LŐK-ban erre a oélra megfelelő számú személyzet nem áll rendelkezésre), kizárólag az állami levéltárak feladata, * A központi nyilvántartásnak áttekintést kell nyújtania a hozzáutalt szervákról és azok iratanyagáról} munkával a LOK,53-12,991.FT.