Levéltári Híradó, 2. (1952)

Levéltári Híradó, 2. (1952) 4. szám - Balázs Péter: A levéltárainkban folyó kutató selejtezésről / 36–41. o.

t - 39 ­111. alapszámát jegyezték fel. Alapszámos Iratkezelés eseté­ben a selejtezési iratjegyzéken általában csak egy egész alap­szám kiselejtezését tüntették fel az egyes iktatmányok alap* számából történő kiselejtezését viszont az irományjegyzéken vezették ki. A selejtezés kivezetésének kérdése az eddigi kiütéses módszer, il£. az iratjegyzékek eredeti elgondolásában vagy a gyakorlat által teremtett uj módszer szerinti vezetésével még nem tekinthető véglegesen megoldottnak, Még mindig fennállnak olyan problémák, mint a hiányzó iratok jelzése vagy alapszá­mos iratkezelés esetén az egyes kiselejtezett iktatmányok ki­vezetése, különösön akkor, ha az alapszámhoz ninos irományjegy­zék. Abban sem e,^séj|ap'a gyakorlat, hogy osak alapszámot se­lejté zz-ífjaik-e ki. vagy az alapszámokon belül iktatmányokat is. Nem lenr^ *>t lektelen annak a ténynek valamilyen megrög­zítése sem, hofci/ &z tktatókönyvben szereplő egyes fontos ü­gyek lényeges iratéi már a selejtezésnél hiányoztak, s osak néhány jelentéktelen, megtartásra nem érdemes, s a lényegesebb iratok sorsára semmi utalást nem tartalmazó irat került a se­lejtbe. 0k külön jegyzékek elkallódásának veszélye nemcsak a se­lejtezési iratjegyzék vezetésével kapcsolatban merült fel, Jüa­néra pl. annakidején az anyakönyvi ÜB jegyzékek utalásos veze­tésénél is. Természetesen ott is biztonságosabb s a kutatás szempontjából előnyösebb a szószerinti bevezetés mégis a nagy­fokú időmegtakarítás az utóbbi módszer bevezetését tette indo­kolttá. Másrészről viszont meg kell említenünk, hogy pl. Győr­ben az 1940-es években végzett selejtezésnél már készítettek a kiselejtezett anyaglNH jegyzéket (ezek még a tárgyat is fel­tüntették) s ezeknek nagy része már nem található meg/> Több nehézség adódhat abból a gyakorlatból is, hogy egyes levéltárakban a kivezetést osak nagytömegű selejtanyag kiterme­lése után kezdik meg. így az iratok gyakran összekeverednek, az iktatószám megkeresése nehézkes, stb. A levéltáraknak feltétle­nül arra kell törekedniök, hogy az egyes sorozatok lezárása után, ill nagyobb sorozatok esetében legalább negyedévenként a kivezetés megtörténjék. Természetesen a levéltári selejte­zés esetében leghelyesebb lenne az egyidejű kivezetés, különö­sen ott, ahol a raktárkezelő nem végez a selejtezésben érdemi munkát. Mindezekhez a problémákhoz a LOK fárja az egyes levéltá­rak hozzászólásait, ill. ujitó javaslatait. A levéltárainkban folyó selejtezés jelentős eredményeket hozott munkaerőink és raktárkezelőink nevelése terén is. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a selejtezési munká­latokba bevont dolgozók általában jól megálltak a helyüket. Né­hány levéltárban raktárkezelők is végeznek érdemleges selejte­zési munkát, A munkába való bevezetésnek fokozatokban kell történnie. Győrben a raktárkezelő a selejtezés fizikai jellegű munkái mel­lett (anyagelőkéazités. visszaszállítás, kötegelés, állványo­zás, stb,} először av kiselejtezett anyag kivezetését illetve jegyzékbefoglalását végezte s közben állandóan figyelemmel ki­sérte az ügykörjegyzéket. Azután az alispáni irstok egyszerttb^ LOX.53-ia.9n.fT.

Next

/
Thumbnails
Contents