Levéltári Híradó, 2. (1952)

Levéltári Híradó, 2. (1952) 3. szám - Kiss László: Gazdasági irattermelő szerveknél folyó selejtezések tapasztalatairól / 46–52. o.

- 47 ellentétek kldomboritása során azonban feltétlenül figyelemre méltó és említést kíván, hogy a né$ állama aránylag rendkívül rövid idő alatt,ilyen nagy felelősségérzettel megindította azt a munkát, melyet hasonló körülmények között a kapitalieia állam ^most fon'tosabb dolgunk van

11 jelszóval mellőzött volna mind a mai napig, Yarga Endre kartársunk már 1957• évi cikkében megemlítette, hogy a Szovjetunió m$£yen sokat tett e téren,is. Ebből és az azóta hozzánk kerülő k^f§ldi anyagból, mint amilyen Csernov munkája, vagy a keletnémetországi ArchiWmitteilun£$n c. lap, tudjuk, hogy a szovjet levéltáraknak egyik legfontosabb munkája a gazdasági természetű iratok gyűjtése. ISem lehet kétséges, hogy a Szovjetunió e téren is példakent áll előttünk s csak ez a magyarázata annak, hogy ma már itt tartunk, ahol tartunk, ',' Szék előrebocsátása után röv&4len, nagy vonásokban szeretnék beszámolni azokról az általános tapasztalatokról, melyeket a folyó évben megindult vállalati év^í^segpc beinditása, ellenérzése és az iratanyag begyűjtése terén szereztünk. Igen sok probléma került felszínre. E problémák megoldása sok esetben igen nehéz. Azoknak, akik e megoldásokért küzdeni akarnak és fognak, véleményem szerint legalább olyan nagy harcot kell megvívniok,mint azok tették, akik a ma már folyó munkák megvalósításáért küzdöttek. A gyárakban történt látogatásaink során szerzett tapasztalatainkat csoportokba szedve az alábbiak szerint tárgyalhatjuk: I. Elsőkónt azt a szomorú tényt kell megállápitanunk, hogy az elmúlt háború vállalataink iratanyagának igen nagy részét elpusztította. Budapesti viszonylatban a pusztulás. 30 $-os veszteségre tehető. Azt kell tehát megállapítani, hogy 1945. tavaszán, a háború befejezésekor a gazdasági iratanyagnak csak 70 ^-a volt meg a vállalati irattárakban, illetve levéltárakban. Ezt követően az 1948. tavaszáig eltelt idő alatt a megmaradt iratanyagból sokat kiselejteztek, igy a fenti 70 jé lecsökkent 60 $-ra. Yégül a 185/ 1951. M.2. sz, rendelet előtt, sajnos még szinte napokkal a rendelet hatálybalépése előtt is, ugyancsak több selejtezésen estek át a vállalati iratok. Ezek közül a legsúlyosabban érintette az anyagot az 1016/1951.M.T. sz. rendelet alapján, de az ott irt rendelkezéseknek súlyos megszegésével végrehajtott selejtezés. Legfőbb hiba az volt, hogy hiányzott az iratok forrásértékének értékeléséhez szükséges megértés. Ez az utóbb emiitett selejtezés a fentemiitett iratanyag 80 $~os arányát lecsökkentette ugy, hogy az 1945. előtti iratanyagnak a mostani selejtezési eljárás alá már csak alig 30 jfca kerülhetett. Még igy is - mint a későbbiek során megemlítendő példákból látni fogjuk - hallatlanul értékes iratanyagot sikerült és sikerül levéltári őrizetbe venni és a politikai, gazdasági és eseménytörténetirás kutatóinak rendelkezésre bocsátani, II. Másik tapasztalatunk az, hogy a vállalati irattárosok sajnos nagy egészükben nem alkalmasak az emiitett minisztertanácsi rendeletben irt selejtezési munkálatok végrehajtására. Nemcsak hiányzik nagyrászüknél annak a tudata, hogy milyen jelentősége van a levéltári anyaggyűjtésnek, hanem el sem tudják képzelni, hogy miért gyűjt a levéltár modern, 20, századbeli iratokat. Mi előttünk már elcsépelt tényként hangzik, de nap-nap után előfordul ós igy megemlítendő az, ami legutóbb egyik nagy budapesti malomnál