Levéltári Híradó, 2. (1952)

Levéltári Híradó, 2. (1952) 3. szám - Kiss László: Gazdasági irattermelő szerveknél folyó selejtezések tapasztalatairól / 46–52. o.

történt, ahol ez egyébként rendkívül szép iratanyagból nagy gonddal kiválogatták és mint a levéltár részére félretett értékes dokumentumokat büszkén mutatták meg az 1844--1900-ig terjedő időben felvett igazgatósági jegyzőkönyveket némelyiket Széchenyi Istiván aláirásával ellátva.'A többi irax. rdnt mondották, véleményük szerint a levéltárat nem érdekli. Bz csak egyetlen eset, az olyan fogadtatás minaennapi, amikor azzal a felkiáltással fogadjnak bennünket, hogy "nálunk nincs olyan anyag, mely a levéltárat L-e^e.te»Íh<t$£*,! Tannak olyan vállalatok, ahol a ie5/1951.M.T

# sz

# renceiet végrehajtása tárgyában kiadott szakminiszteri utasítást nem is ismerik. A selejtezést végrehajtják anélkül, hogy a rendelet kézbe került volna, csupán a papi rhull adékforgaliai válla. lat ügynökének sürgetésére selejtezik ez irattárat. v'JXJ... Amit elsőscrban kellett volna megoml:'teni, az az a körülmény, •fcogy-.a165/1951.IM'. fcz. rendelet végrehajtása tárgyában kibocsátott miniszteri utasitásck csaknem megoldhatatlan feladatok elé állitják a selejtezési felelősöket, illetve az iratanyagok kezelőit. Az utasitásck ast irják elő. hogy tLÍau#n iratot a selejté-zéíi alkalmával tartalmilag el kell bírálni, váljon a kiadott ügykör jegyzák mély tétele alá vonható és igy kiselejtezhető-e vagy sem. Ez &z a rendelkezne, mely előtt mext-rpandák az irattárosok, ennek a rendelkezésnek végrehajtására k^poeiének, mert i 1./ szakmailag nem vállalják a felelősséget, 2./ a rendelkezés véirohajtására nincs idő, 3./ idegennyelvü iratoknál rem tudják tídörteni a kcrd'eí, 4./ mvrkaerőt a selejtezések végrehajtásira olyan időre sehol sem kapnak, amennyi iuíre ezt a rendéikvzts ;züksé

e

fcssé tenné. Annak, hogy ezt a rendelkezhet nem hajtják végre, mint ahogy eadig 200 vállalat közül sohoi sem hajtották égre, a Jcövetkező következményei iorau^nak elő: a./ Iratáilagokat és nem egyes A yr. t oltat ti iáinak el még ott is, ahol pedig az egyes iratok elbirálása feltétlenül szükséges és igy igen sok íorráaéx-tékü anyag kerül selejtté. /Hungária Vegyi, Ruggyantaárügyér/. b./ Minden erejükkel arra törekednek, hogy selejtez'a munkáját ne kelljen elvégezniök *s ez iratanyagot selejt zctienül adják át a levéltárnak'/Chinein, Bg^esült Izzá, Xprilis 4 3-épgyár/. c./ A levéltárral szeretnék átselejtestetni az iratokat. d./ Nagy iratállagokra azt mondják, hogy arra a vál alatnak szüksége van és igy selejtezot^enül őr^ik /igy tett a M. Ruggyantaérugyár 100 láda exportanyaggal/. * ••••'.'j." • ..• f./ elodázzák a selejtezés megkezdését. Jíz utJbli pontnál ki keli térnem arra, hegy a selejtezés elhúzására irányuld törekvés magyarázati atb?n a tényben rejlik, hogy nem tudnak hogyan, mi mődon hozzákezdeni a selejtezéshez. A velünk közölt kifogás természetesen nem ez. hanem munkaerőhiány, időhiány, stb. Mikor azután köblöm \cltik

, hogy s selejtezés megüezdése előtt készséggel kimegyünk a helybzinre és