Levéltári Híradó, 2. (1952)

Levéltári Híradó, 2. (1952) 2. szám - Trócsányi Zsolt: A levéltári munka pártossága néhány kérdéséhez / 65–72. o.

- 69 vagy "maradandói" alkossunk? A vita azóta átár eldőlt • Az ismertető leltár középpontjában a tárgyrovatnak kell állania. Minden olyan kísérlet, amely csak egyenlő, v$gy megközelítő nagyságú súlyt is próbálna adni bármi másnak az ismertető leltárban, objektivista hibákhoz kell, hogy vezessen. A tárgyrovat kidolgozását szintén pártosan kell végeznünk. Itt kát kérdés áll előttünk* Egyrészt: mi legyen az arány az egyes levéltári állagok tárgyrovata terjedelme közt? Helytelennek kell itelnünk minden olyan nézetet, amely egyenlőségjelet próbál tenni az egyes állagok közt. Helytelen volna az egyes leltárak terjedelmét mechanikusan egy állag terjedelméhez vagy tagoltságához mérni /tehát pl. részletesebb leltárt adni-igy jelentéktelen állagról, amely valamilyen oknál fogva tárgyilag erősen tagolt, mint egy tárgyilag tagolatlan, de a kutatás számára rendkivül jelentősről/. Az természetes, hogy egy tárgyilag erősen tagolt állagról könnyebb részletes leltárt kés ziteni, mint a tagolatlanról. De nem szabad kényelmi szempontokhoz mérni a leltár elkészitését, vagy mechanikusan kezelni a rendelkezésre álló időt. Másrészt arra is figyelmeztetnünk kell, hogy a leltár tárgyelemzóse teljessége - nem objektivisti értelemben vett teljessége! - nem feltétlenül a terjedelemben nyilvánul meg. Az egyes állagok leltárának tárgyrovatára teiiáí aszerint kell munkát forditanunk, hogy mi az illető állag jelentősége a kutatás számára. A leltári #unka ütemezésénél azonban nemcsak a burzsoáobjektivizmus megnyilvánulásai ellen szükséges harcolni. ílelytelenül látja feladatát az a leltározó is, aki azzal az indokolással, hogy kimerítő ismertetést kivan adni egy állagról,túl. bőre méretezi a leltározási munkát, a leltározás helyett segédkönyvkószitést végez. Leltár és segédkönyv különböző dolgok, s a munka ilyén, értelmezése csak arra vezethet

f hogy az ismertető leltárak elkészülte határideje az idők végtelenjébe tolódik, s a tuibuáfgó leltározó ártott a kutatás erdekeinek azzal, hogy egy óriási fehér folt közepébe miniatftfföket pingált. Maga a tárgyrovat - mint ez az ismertető leltár kérdésében lezajlott vitákon kialakult - két elemből kell hogy felépüljön: az iratok által tartalmazott tárgykörök megjelöléséből és ann$ík a hivatalnak története egyes részfiflből,. amelynek levéltárat leltározzuk. A hivataltörténetnek az ismertető leltárba való kertüé'se azonban ismét helytelen ná#e£ek felbukkanását hozta ttág^vai. egyrészt: megtörtént az, hogy egyes leltározók elvesztek a közigazgatása és hivataltörténetben. Ezeket a leltározókat az 6 szándék vésette, hogy egyes hatóságok történetét felderitsék, s féldolgozzák leltáraikbal?. S valóban: nagy a kisértés arra, ho|y a leltározó ezekkel a kérdésekkel.részletesebben foglalkozzék. A magyar közigazgatás- és hivataltörténet, néhány jelentős, de elszigetelt kísérlettől és elszórt utalásoktól eltekintve úgyszólván ismeretlen terület. Mégis: a közigazgatásés hivataltörténet ilyen mérvű feltárása nem lehet a leltározó feladata, ha a leltárakat a kutatás szükségletei ütemének megfelelően akarjuk elkésziteni. 52-10.831/Hné.