Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Hétköznapi háború - Suslik Ádám: A rögtönítélő bíróságok és a katonák által elkövetett bűncselekmények, különös tekintettel a kassai 39. honvéd gyaloghadosztály hadbírósága által tárgyalt ügyekre (1914–1918)
Hétköznapi háború mély foglalkozása, illetősége, beosztása, társadalmi helyzete, mindez a statisztikai elemzéseknél is remekül alkalmazható. A vizsgált iratokból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a bűncselekményt elsősorban szabadságolt vagy szökésben lévő katonák követték el.64 De indokaik különbözőek voltak, így azok leginkább érzelmi alapon, véletlenszerűen, vagy szánt szándékkal következtek be. A hadosztály hadbírósága elé állított katonai személyek leginkább a rablás, gyilkosság, testi sértés, szerencsejáték, öncsonkítás, kémkedés, szökés, sikkasztás vagy éppen függelemsértés bűntettével lettek megvádolva.65 A vádiratok mellé minden esetben csatolni kellett a tényvázlatot, az anyakönyvi lapot, a tanúkihallgatási jegyzőkönyveket, némely esetben pedig az orvosi vagy írásszakértői jelentést is. A bizonyítékokat, ha volt ilyen, kiegészítették magánlevelekkel vagy fényképekkel. A hátországban a nyomozást elsősorban a csendőrség és a tábori csendőrség végezte kirendelt népfölkelőkkel támogatva, ennek során elsőként a vádlott illetőségi helyét keresték fel. A nők ellen elkövetett bűncselekmények másodlagos bűncselekménynek számítottak, de némely vádiratban ezeket külön is feltüntették. A gyengébbik nemmel szembeni erőszakosságokat a hadbírósági jegyzőkönyv testbiztonság ellen elkövetett vétségnek tartotta. B. Sípos János, a munkácsi 11. honvéd gyalogezred népfölkelője, aki mint földbirtokos szerepelt a jegyzőkönyvben, feleségét ököllel úgy arcon ütötte, hogy az 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett.66 A vizsgálat szerint az eset 1917. augusztus 4-én történt. Kétheti elzárásra ítélték. Tettére magyarázatot akképpen adott, hogy felesége korábban szomszédjától eltulajdonított két fej káposztát, amit beismert. A házastárssal szemben elkövetett erőszakoskodás mellett gyakori esetnek minősíthetők a fiatal hajadon lányokkal szembeni erőszakos megnyilvánulások. Utóbbi esetében legtöbbször általában az anya tett feljelentést. A kihallgatáson sokszor meg sem jelentek a sértettek, csak a látlelettel bizonyította hozzátartozója a bűncselekményt. Az udvarlás megtagadása volt több esetben a bűncselekmény kiváltó oka. Találunk olyan esetet is, amikor az apaság tényének az el nem fogadása váltotta ki a katonai személy bűnelkövetését. A M. kir. IV. csendőrkerület beregszászi szárnya 1915 tavaszán nyomozást folytatott a lósorozásoknál elkövetett visszaélések miatt, mely jelentéseket a cs. és kir. 7. hadtápparancsnokságnak rendszeresen megküldték. A nyomok F. Zoltán főhadnagy, lósorozó tiszthez vezettek. A nyomozást Nemesszeghy László százados67 irá-64 A szabadságolás leginkább a kitüntetés jutalmazása, sebesülés utáni lábadozás vagy a tavaszi és nyári vetési, aratási munkálatok miatt fordult elő. 65 Lásd még a témában Martin Moll: Österreichische Militärgerichtsbarkeit im Ersten Weltkrieg - „Schwert des Regimes“? Überlegungen am Beispiel des Landwehrdivisionsgerichtes Graz im Jahre 1914. Mitteilungen des Steiermärkischen Landesarchivs 50/51. 2000/2001. 317. 66 HL IV. 64. 786/1917. 67 Nemesszeghy László százados (1881-1959): 1913. október 1. és 1916. január 16. között a IV. esendő rkerület beregszászi szárnyának parancsnoka. Szakály Sándor: Akik a magyar királyi csendőrséget 1919 és 1945 között vezették. Budapest, 2014, 177. 86
