Levéltári Közlemények, 93. (2022)

Hétköznapi háború - Szepessyné Judik Dorottya: „Vajha az áldott béke mihamarabb elérkeznék…”. A Nagy Háború és a gyógypedagógiai intézetek

Vajha az áldott béke mihamarabb elérkeznék... A megrázkódtatások kezdete - dr. Náray-Szabó Sándor halála Az 1914-1915. tanévről kiadott siketiskolai értesítők általában hasonló tematika mentén kerültek kiadásra, és ebben a tanévben egyvalamiben azonosak voltak: mindegyik megemlékezett dr. Náray-Szabó Sándorról. A századforduló előtt dr. Náray-Szabó Sándor orvos jóvoltából a M. Kir. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban először irányult a fogyatékkal élőkre a figye­lem, létrejött a Gyógypedagógiai Ügyosztály, ahol a fogyatékossággal élő gyermek­ek ügyeivel foglalkoztak. Ezt követően az 1899-ben létrehozott Gyógypedagógiai Országos Szaktanács jóvoltából a „siketnémák”, „vakok”, „hülyék”, „gyengeelméjű­­ek”, „dadogok” és „hebegők” összes „emberbaráti intézményből” hivatalosan is gyógypedagógiai, és egyben közoktatási intézménnyé vált.16 Dr. Náray-Szabó Sándor államtitkár, a Gyógypedagógiai Országos Szaktanács elnöke szerint a fogyatékkal élők oktatását meg kell reformálni.17 Úgy gondolta, hogy a megfelelő tanárképzés, a szakkönyvek kiadása, a minden tekintetben kielégítő felszerelés szüksége, és az új intézetek, iskolák tervszerű fejlesztése igen fontos. A nevéhez fűződő eredmények miatt a siketek és a siketintézeti tanárok körében nagy megbe­csülésnek örvendett. Az iskolai értesítők mind egyetértettek abban, hogy ő „az első áldozata a magyar siketnéma oktatásügy részéről forrón szeretett hazánk igazságá­nak diadaláért megindult eme hősi küzdelemnek”.18 1914. november 8-án hunyt el a műegyetemi hadi kórházban önkéntes orvosi munkája következtében szerzett fertőzés következményeként. A háborús tanévek a siketintézetekben 1914 őszén és telén nyilvánvalóvá vált az általános mozgósítás következménye az iskolákban: a hadba vonult tanárok miatt bekövetkezett létszámcsökkentés követ­keztében a tanítást sok esetben át kellett szervezni. A háború másik hozadéka a katonai alakulatok elszállásolása, illetve a hadikórházak létrejötte volt. Ez sok eset­ben a siketiskolákat célozta meg. A siket tanulók ezt Budapesten rögtön érzékelték. A Keleti pályaudvar szom­szédságában fekvő siketintézet 1914-1915. tanévi iskolaértesítőjében olvashatjuk: „Az általános mozgósításkor azonnal 5 emberünknek kellett a katonasághoz bevo­nulnia, 2 emberünk pedig külföldi tanulmányútja közben Franciaországban rekedt, s az ottani internáltak közé vettetett. És számítani kellett azzal az eshetőséggel is, hogy időközben itthon maradt férfiaink sorából is egyeseket még el fog vonni tőlünk 16 Gordosné Szabó Anna: A magyar gyógypedagógus-képzés története. Budapest, 2000, 7. 17 Hatos György: Náray-Szabó Sándor emlékezete halálának századik évfordulóján. Gyógypeda­gógiai Szemle, 2015. 1. sz. 69-81. 18 A Siketnémák Magyar Királyi Állami Intézete értesítője 1914-1915. tanévről. Budapest, 1915. 1. Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum (OPKM) E 147. 61

Next

/
Thumbnails
Contents