Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Hétköznapi háború - Szepessyné Judik Dorottya: „Vajha az áldott béke mihamarabb elérkeznék…”. A Nagy Háború és a gyógypedagógiai intézetek
Hétköznapi háború dékot. Ezen kívül kötnek téli ruhát, varrnak és foltoznak fehérneműt, tépést készítenek, árusítanak jelvényeket és érmeket [...].12 Az itthon maradt tanítószemélyzet kiemelt munkát végzett azáltal, hogy több osztályt, és ezáltal több gyermeket tanított. Közigazgatási feladatokban vett részt: a népélelmezés irányításában szerepet vállalt, liszt- és kenyér jegyeket osztott, a hadisegélyek kiosztásában segédkezett, rokkantakat tanított, adományokat gyűjtött, hadi jelvényeket, érmeket árusított, illetve hadikölcsönt jegyzett. 12 13 Az első világháború kitörése és annak következményei alól a siketintézetek és tanulói sem tudták kivonni magukat, az ugyanis súlyosan érintette az iskolák működését, sőt létüket is fenyegette. A háború kitörésének fogadtatása a siketek körében A szarajevói merénylet és az azt követően beállt háborús állapot felemás érzést váltott ki a siketek körében. Egyszerre érezték a fontos eseményekben való részvétel elvárt szükségességét és ennek ellenére a kényszerű kimaradást is. Ezt igen jól érzékelteti Klimkovics Emil írása a Siketnémák Közlönyében: „Látom a jókedvű be hívottakkal telt vonatokat, melyek a határ felé viszik őket: mindig eszembe jutnak a siketnémák! Mi, kik itt kényszerülünk maradni és tétlenül nézni az eseményeket, nem lelkesedhetünk a lelkesedőkkel [...] Mindez azért van, mert a katonai szolgálatra alkalmatlanok vagyunk, siketek, némák...! Ez így nem lehet! Nem tudom elviselni a gondolatot, hogy csak azért nem teljesíthetjük mi is a kötelességünket, mert a hallásunk hiányzik, ha egyéb bajunk nincsen is. Én nem úgy vélekedem! Mert a siketember is lehet jó katona, sőt lehet is. Az értelem és az ész nem hiányzik belőlünk sem, a testi épségünk nincs korlátozva, csak éppen a hallás hiányában szenvedünk. És ez tart bennünket vissza attól, hogy a tettek mezejére lépjünk. Úgy érzem, ez igazságtalanság.”14 Borbély Sándor, a váci siketintézet igazgatója válaszcikkében dicséretesnek tartotta Klimkovics Emil hozzáállását a háborúhoz, viszont felhívta a figyelmet arra is, hogy a háborúban veszélyes a hallás hiánya, fiarcászati példákat sorol fel, hogy melyek azok a szituációk, melyekben nélkülözhetetlen a hallás. Legtöbb esetben a siketeket nem szándékozták besorozni katonának, a Siketnémák Közlönye számos alkalommal felhívta a figyelmet arra, hogy az illető mindig vigye magával az intézeti bizonyítványát, ugyanis a szájról olvasási képesség olyan színben tünteti fel az illetőt, mintha csak szimulálná a siketséget.15 12 HU- MNL-KEML-VI. 501. [Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Megyei Levéltára]. Esztergom Vármegye Tanfelügyelőjének iratai, 646/1916. Lásd https://mnl.gov.hu/mnl/ keml/iskolak_a_nagy_haboruban (utolsó letöltés ideje: 2022. szeptember 13.). 13 Uo. 14 Klimkovics Emil: A világháború. Siketnémák Közlönye, 1914. 9. sz. 71. 15 Borbély Sándor: Sorstársak! Siketnémák Közlönye, 1914. 10. sz. 78-79.; Siketnémák Közlönye, 1917. évi számai. 60
