Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Hétköznapi háború - Völgyesi Zoltán: Szociálpolitika és hadigondozás az első világháborúban. Állami intézkedések, magánakciók és a fóti „mintaintézmények”
Szociálpolitika és hadigondozás az első világháborúban ugyanakkor felszólították mindazon egyéneket, egyesületeket és bizottságokat, amelyek a hadisegélyezésben a továbbiakban is közre kívántak működni, hogy forduljanak hozzá. A Hadsegélyező Hivatal tevékenységi körébe tartozott gyűjtési akciók, jótékony célú rendezvények szervezése, illetve azok összefogása, az együttműködés a különböző karitatív szervezetekkel, valamint az önkéntes segélynyújtás keretében gyűjtött magánadományok kezelése és kiosztása. A beteg és sebesült katonák gondozása a Vöröskereszthez tartozott, ám a sebesült katonák, az elhunyt hősi halottak hozzátartozóit a Hadsegélyező Hivatal támogatta, s a befolyt pénzekből növelte a hadiözvegyek és a hadiárvák alapját. Ennek a társadalmi jótékonyságra alapozó, tehát nem állami költségvetésű szervezetnek az élére Kirchner Hermann altábornagyot nevezték ki. Ő maga is résztvevője volt annak az 1914. szeptember 6-i, Tisza István miniszterelnök kezdeményezésére összehívott megbeszélésnek, amelyen megalakult „a Hadsegélyező Hivatal céljainak előmozdítására és kiegészítésére” az Országos Hadsegélyező Bizottság és annak hat albizottsága.27 A Hadsegélyező Bizottság egyes törvényhatóságokban központi, községekben pedig helyi bizottságokat alakított. A hadirokkant-ellátás és a hadigondozás szervezetének fejlődése A háború hamar megváltoztatta a települések képét, ami különösen városokban volt szembeötlő: az utcákon megjelentek a bevonult férfiakat helyettesítő nők, úgy mint utcaseprők, lámpagyújtogatók, kalauzok, vagy kezelőtisztek. Ahogy teltek a hónapok, egyre nagyobb számban tűntek fel az utcán a harcok maradandó sérüléseket szenvedett és rokkant áldozatai. Az amputált lábak látványa annyira feltűnő volt, hogy a honvédelmi miniszter külön utasításban intézkedett, hogy művégtaggal lássák el a rokkantakat. A háború sérült és rokkant áldozatairól való gondoskodás egyik első kezdeményezője maga a miniszterelnök, Tisza István, aki 1915 tavaszán megalakította a Csonkított és Béna Katonákat Gondozó Bizottságot a sérültek orvosi utókezelése és a munkaképességük helyreállítása érdekében. A bizottsági keretek azonban elégtelennek bizonyultak, mivel a háború egyre több sérültjét kellett istápolni, ezért 1915. szeptember 15-én állami intézmény vette át a helyét, a Magyar Királyi Rokkantügyi Hivatal.28 Erre annál is inkább szükség volt, mert az 1915. évi XV. törvénycikk a rokkantsegélyek szabályozásánál abból indult ki, hogy a rokkantakat lehetőleg vissza kell vezetni a munka világába, s ennek érdekében 27 Karika Tímea: Az első világháborús hadigondozás Magyarországon. 2. rész (A hadigondozás kezdeti időszaka: előtérben a rokkantkérdés. A Csonkított és Béna Katonákat Gondozó Bizottság működése), https://nagyhaboru.blog.hu/2020/10/01/az_elso_vilaghaborus_hadigondozas_ magyarorszagon_2_resz (utolsó letöltés ideje: 2022. október 11.). 28 Kocsis Piroska: Hadirokkant sors a második világháború után. Archívnet, 2010. 4. sz. http:// www.archivnet.hu/hadtortenet/hadirokkant_sors_a_masodik_vilaghaboru_utan.html (utolsó letöltés ideje: 2022. október 3.). 45
