Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Hétköznapi háború - Völgyesi Zoltán: Szociálpolitika és hadigondozás az első világháborúban. Állami intézkedések, magánakciók és a fóti „mintaintézmények”
velük kapcsolatban a hatósági nyomástól sem szabad visszariadni, ellenben az ügy érdekében biztosítani kell az utókezelés lehetőségét és a rokkantak szakmai képzését. E törvény 8. §-a szerint az a rokkant, aki az orvosi tanács által megállapított utókezelésnek, illetve a művégtag alkalmazásának, valamint a gyakorlati oktatásnak nem veti alá magát, az a rokkantnyugdíjra és a rokkantotthonban való elhelyezésre való jogosultságát elveszíti. Hogy a rokkantak munkában való elhelyezkedését megkönnyítsék, az 1916. évi IV. te.29 az ipari és más gazdasági foglalkozások gyakorlásához szükséges feltételek esetében könnyítések engedélyezésére hatalmazta fel a minisztériumot. E felhatalmazással a minisztérium élt is, s az 1916. évi 3053. M. E., valamint az 1918. évi 542. M. E. számú rendeletéivel könnyítéseket léptetett életbe, s ebben kérdésben később még több rendelet is napvilágot látott. Jelentős előrelépést jelentett 1917-ben az Országos Hadigondozó Hivatal létrehozása, amit a kormány állított fel, közvetlenül a miniszterelnökség alá rendelve. A hivatal feladata a hadigondozás központi irányítása volt, míg a végrehajtó munkát szabályozó 900/1917. M. E. számú rendelet30 a községekig lenyúló szervezet felállítását írta elő, mely a hadigondozói pártfogók és tanácsadók működésén alapult. Azzal azonban nem számolt a rendelet, hogy nálunk - sajnos - igen nehéz ilyen munkát önkéntes társadalmi tevékenység alapján elvégezni. Az országos hivatalt előbb gróf Klebelsberg Kuno miniszterelnökségi államtitkár, majd gróf Teleki Pál vezette.31 Teleki véleménye szerint: „A társadalmat még nem hatotta át eléggé az a tudat, hogy a háború okozta nyomorúság a maga méreteinél fogva már nem egy charitativ, hanem nemzetgazdasági probléma, hogy itt nem csak szívvel, hanem ésszel ésplajbásszal a kézben kell dolgozni. ” A fenti megállapítását a Sociálpolitika és hadigondozás című munkájában részletezte, melyet a hadigondozás napi feladatait végző népirodák vezetőinek szánt útmutatásként. A minisztérium 1918. évi 3510. M. E. sz. rendelete a hadigondozó bizottságok mellé hadigondozó népirodákat állított fel, feladatukat a hadirokkantak és hadiárvák panaszai és kérelmei felvételében és a szükséges intézkedések szorgalmazásában jelölve meg. Emellett intézkedett a hadigondozás kormánybiztosainak hatásköréről is. Egy ugyanekkor kelt másik rendelet a hadigondozás céljaira szánt adományok ellenőrzéséről és irányításáról szólt. Ezek az intézkedések sajnos meglehetősen későn születtek meg. A hivatal elsősorban a gyógyászati, majd a járadék29 1916. évi IV. törvénycikk a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott törvények újabb kiegészítéséről. https://net.jogtar.hu/ezer-ev-torveny?docid=91600004.TV&searchUrl=/ ezer-ev-torvenyei%3Fpagenum%3D38 (utolsó letöltés ideje: 2023. január 11.). 30 A m. kir. minisztérium 1917. évi 900. M. E. számú rendelete a hadirokkantakat és családjukat, továbbá a hadiárvákat és a hadiözvegyeket gondozó szervezetről. (1917. március 8.) Magyarországi Rendeletek Tára 1917. 1. füzet. Budapest, 1917, 121-134. 31 A rokkantüggyel és a hadigondozással kapcsolatos elképzeléseikhez lásd Klebelsberg Kuno: A magyar rokkantügy szervezete. Budapest, 1916.; Teleki Pál: Szociálpolitika és hadigondozás. Gyakorlati tapasztalatok alapján. Budapest, 1918.
