Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Hétköznapi háború - Völgyesi Zoltán: Szociálpolitika és hadigondozás az első világháborúban. Állami intézkedések, magánakciók és a fóti „mintaintézmények”
Hétköznapi háború országos hadiárvaalapot létesített a háborúban elesettek árvái nevelésének segélyezésére, s állami forrásból is támogatta az alapot. A kormány a bevonultak családtagjainak segélyezésén igyekezett javítani. Már az 1914. évi 130.000 sz. pénzügyminiszteri rendelet megengedőbben kezelte a kérdést, az 1916. évi 138.000 sz. pénzügyminiszteri rendelet pedig lehetővé tette, hogy a családok segélyét a hadbavonult napi kereseténél magasabb összegben is meg lehessen állapítani, másrészt a nyolc évesnél fiatalabb gyerekek ne csak fél, hanem teljes összegű segélyben részesüljenek. E rendelkezések teljesen indokoltak voltak, hiszen a korábban megállapított segélyek értéküket vesztették, főként 1915 második felétől, amikor a megélhetési viszonyok drasztikusan romlani kezdtek. Bár a segélyek elégtelen volta miatti panaszok nagyon is jogosak voltak, el kell ismerni, hogy a kormány nem volt könnyű helyzetben, mert a segélyek kezdettől fogva igen nagy terhet róttak az állami költségvetésre. Az 1914. évi XLV. te. indokolása körülbelüli napi egymillió koronában állapította meg a bevonultak családtagjai segélyezésére szükséges összeget. Ugyanakkor a beérkező panaszok és számos sajtócikk tanúsítja, hogy a végrehajtásban igen sok volt a visszás jelenség. A nagyobb vállalatok által önként fizetett segélyeket az állam által nyújtott segélyek csökkentésére használták fel. A napi megélhetést sem fedező segélyösszegek alacsony volta és a késedelmes kiutalás jogos panaszra adott okot. A kormány sajnos nagyon későn ismerte fel annak a szükségességét, hogy a hadisegélyezést a késlekedő és a rászorultakkal szemben gyakran érzéketlennek tűnő elöljáróságok kezéből ki kell venni, és bizottságokra kell bízni, a hadigondozás céljára pedig az országos hatóságoktól a községekig lenyúló külön szervezetet kell létesíteni, amely útbaigazítással is ellátja a segítségre szorulókat, illetve képviseli az érdekeiket is. Az elhúzódó harcok annyi emberi veszteséget és nyomorúságot okoztak, amit a kormányzat sem nézhetett tétlenül, látható volt, hogy a szerteágazó, de sok esetben csak alkalmi magánakciók az adott keretek közt nem tudják a rászorulók szélesedő körét átfogni, s a nehéz sorsokon tartósan enyhíteni. Megérett a felismerés, hogy a segélyezés sokágú feladatai központi koordinációt és apparátust igényelnek. 1914. augusztus 14-én központi döntés alapján a közös hadügyminiszter, a magyar honvédelmi miniszter és az osztrák honvédelmi miniszter az egész fegyveres erőre kiterjedő önkéntes segélyezés központi hatóságaként Budapesten és Bécsben egyegy hivatalt szervezett. így jött létre a Magyar Királyi Honvédelmi Minisztérium Hadsegélyező Hivatala a magyar fővárosban.26 A hivatal hatásköre kiterjedt az önkéntes segítségnyújtás minden nemére, kivéve a beteg- és sebesültápolást, ugyanis ezt a feladatot a Vöröskereszt kapta, valamint a behívott katonák családjának segélyezését, amit a korábbi jogszabályi előírások állami feladatként írták elő, költségvetési forrásból. A Honvédelmi Minisztérium keretében létrehozott új hivatal érintetlenül hagyta az addig megalakult szervezetek és gyűjtőhelyek működését, 26 Babucsné Tóth Orsolya: A M. Kir. Honvédelmi Minisztérium Hadsegélyező Hivatala. Történeti Muzeológiai Szemle, Budapest, 2010, 147-168. 44
