Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Hétköznapi háború - Völgyesi Zoltán: Szociálpolitika és hadigondozás az első világháborúban. Állami intézkedések, magánakciók és a fóti „mintaintézmények”
Szociálpolitika és hadigondozás az első világháborúban gósítás ugyanis egyik pillanatról a másikra ragadta ki a férfiakat a megszokott életkeretekből, többnyire családokból. Az eltartó nélkül maradt családoknak, illetve a bevonultak asszonyainak kezdetben egyáltalán nem voltak ismeretei a háborúból adódó változásokról, s miközben a katonai szolgálatra kötelezett férj egyes ügyei félbemaradtak, a feleség nem tudta hova forduljon, s milyen eljárás keretében kaphat anyagi vagy egyéb segítséget. A háború kárvallottjai és a jótékonysági akciók A harcolók és a sebesültek iránti szolidaritás megnyilvánulásaként a háború kitörését követően az utcákon gyűjtőperselyeket állítottak fel, amelyek forgalma kezdetben meglehetősen nagy volt, akárcsak a különféle karitatív célú rendezvények (bálok, koncertek) látogatottsága, melyek a háború okozta bajok enyhítésére magánkezdeményezésként indultak. Közvetlenül a háború kitörését követő hetekben, hónapokban, amikor a kormányzat szociális téren feltűnően késlekedett, jótékonysági szervezetek, jellemzően nőegyletek mozdultak meg, hogy segítsék a nélkülözőket. Tagságuk viszonylag csekély létszáma, anyagi erejük és befolyásuk szűkös volta miatt azonban korlátozottak voltak a lehetőségeik, így elsősorban egyegy településen, helyben tudtak eredményt elérni. Figyelemre méltó jótékonysági tevékenységet fejtettek a hazai egyházi szervezetek is, a Katolikus Karitász például meleg ruhát, élemet gyűjtött a katonáknak, illetve élelmiszerrel látta el a munkanélküli nőket, a kereső nélkül maradt családokat. A karitatív munka és a jótékonysági programok szervezése, megvalósítása terén kiemelkedő szerepet játszott József főherceg felesége, Auguszta főhercegnő, aki már 1914. augusztus 6-án segélyalapot hozott létre. Az Auguszta-Gyorssegélyalap támogatta a frontra vezényelt katonákat és családjaikat, a sebesülteket, a rokkantakat, a rászorult családokat, és csakhamar országos jelentőségre tett szert.18 Képviselői piros karszalagot viseltek, amelyen „A bánat és nyomor enyhítésére” aranybetűs felirat állt. A hangsúlyt a segélyezés gyorsaságára helyezték, ami nagy jelentőséggel bírt egy olyan időszakban, amikor fokozottan igaz volt a közmondás: Kétszer ad, aki gyorsan ad. Első kezdeményezéseik egyike az 1914. augusztus 11-én elindított Aranyat Vasért-mozgalom volt, melynek felhívása szerint a jótékonykodók ékszereiket vasból készült, Pro Patria 1914 (később Pro Patria 1914-15) feliratú emlékgyűrűre cserélhetik. A beérkezett ékszerekből rendszeresen rendeztek jótékonysági aukciókat, s az így befolyt összeget ajánlották fel a nélkülözők számára. Az akció meghirdetését néhány nap múlva, augusztus 15-én segélybélyeg kiadása követte. A Pro Patria gyűrűk viselése hamar divatba jött, s azt sokan nem is ékszerrel, hanem pénzadománnyal váltották meg, az uralkodó például ötezer koronával. 18 Az Auguszta-alap tevékenységéhez lásd Szoleczky Emese - Kreutzer Andrea: Az Auguszta Gyorssegély-alap tevékenységéről. A Hadtörténeti Múzeum értesítője, 2011. 12. sz. 17-22. 41
