Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Hétköznapi háború - Völgyesi Zoltán: Szociálpolitika és hadigondozás az első világháborúban. Állami intézkedések, magánakciók és a fóti „mintaintézmények”
Hétköznapi háború rálást a járási főszolgabírókra bízza, míg a kiszámítást és a kimutatás elkészítését pedig a pénzügyigazgatóságokra ruházta át az 1914. évi XLV. törvénycikkel.14 Ugyanez a törvény a segélyezésre jogosultak körét is tágította. Az 1882. évi XI. te. értelmében ugyanis csak a szolgálatra behívott törvényes neje, gyermekei és unokái, felmenői, apósa, anyósa és testvérei tarthattak igényt segélyre, ha ellátásukat egészben vagy részben korábban a behívott keresete fedezte. 1914-ben a fenti törvénnyel az igényjogosultságot kiterjesztették a házasságon kívül született, valamint a mostoha gyermekekre, a mostoha szülőkre és mostoha testvérekre, továbbá az olyan gyermekre, akit az állami gyermekvédelem helyezett el a bevonultak családjában, sőt az örökbefogadott gyermekekre is, amennyiben az örökbefogadás a háború előtt történt. A hadisegélyezés alapproblémája egyrészt az volt, hogy törvényileg relatíve alacsony volt a meghatározott összeg. A másik probléma az volt, hogy az állami segélyre jogosult családok szociális helyzete, így a szükséges pénzbeli segély mértéke is különböző volt. Általánosságban azt lehet mondani, hogy a családok túlnyomó többsége esetében a hadisegély összege nem volt elégséges, így nem tudta megállítani az anyagi helyzet romlását, ami egyébként célja lett volna. Pótlólagos segélyek engedélyezésével kísérelték meg orvosolni a problémát, de ez is hosszadalmas és inkább kivételes procedúra volt. A hadisegély elégtelen volta miatt kezdettől rá voltak utalva a nélkülöző csoportok a karitatív szervezetek adományaira. A hadisegélyezés következő problémája az volt, hogy hivatalos körök döntöttek róla, melyeknek nem voltak kellő helyi ismeretei, miközben a segélyek méltányosabb megállapításához számos olyan körülmény ismerete szükséges lett volna, amit csak helyben, leginkább társadalmi szervezetek bevonásával lehetett volna tisztázni.15 A hadisegélyek kiutalását ugyan megpróbálták egyszerűsíteni, hogy hamarabb hozzá lehessen jutni, sajnos nem nagy sikerrel.16 A segélyezés mindig is a visszaélések melegágya volt, s bár a törvényi szabályok tartalmaztak ezek megakadályozását célzó intézkedéseket, ám ezek is csak felemás sikerrel jártak. Több esetben előfordult az is, hogy a behívott katonák családtagjai felhagytak korábbi foglalkozásukkal, csak azért, hogy segélyben részesüljenek. A hadisegélyről az érintett családoknak eleinte alig volt információjuk, sőt egyesek semmit sem tudtak róla. így a segélyezéssel együtt a háború elején rögtön felmerült hadigondozási feladatként (bár a fogalmat még nem használták) az illető családok tájékoztatása és jogi tanácsokkal való ellátása.17 A hirtelen elrendelt moz14 1914. évi XLV. törvénycikk a mozgósítás esetén bevonultak gyámol nélküli családjainak segélyezését szabályozó 1882. évi XI. törvénycikk kiegészítése és némely rendelkezésének módosítása tárgyában. https://net.jogtar.hu/getpdf?docid=91400045.TVI&targetdate=&printTitle=1914.+% C3%A9vi+XLV.+t%C3%B6rv%C3%A9nycikk+indokol%C3%Alsa&referer=1000ev (Utolsó letöltés ideje: 2023. január 11.). 15 Heller: Hadigondozásunk fejlődése... 9. 16 Heller Farkas: Magyarország szociálpolitikája. Budapest, 1923, 162. 17 Heller: Hadigondozásunk fejlődése... 9. 40
