Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Hétköznapi háború - Völgyesi Zoltán: Szociálpolitika és hadigondozás az első világháborúban. Állami intézkedések, magánakciók és a fóti „mintaintézmények”
Szociálpolitika és hadigondozás az első világháborúban A hadisegélyezés szabályozása és a háború kihívása A háború kitörésekor az első és legfontosabb feladatot a katonai szolgálatot teljesítő férfiak családjáról való gondoskodás képezte. Erre szolgált a hadisegély, amelyre az érintett családok az első naptól jogosultak voltak. Az állam számára háború idejére a segélyezési kötelezettséget ugyanis törvényi rendelkezések írták elő, melyek még békeidőben, több évtizeddel korábban megszülettek. Ilyen volt az 1875. évi LI. törvénycikk13 a közös hadsereg és a haditengerészet, valamint a magyar királyi honvédség katonai ellátásáról, továbbá az 1880. évi XXVII. te., mely külön alap létesítését írta elő a rokkantak ellátásának javítására, valamint a mozgósítás alkalmával behívott katonaköteles férfiak „gyámoltalan” (azaz kereső nélkül maradt) családjainak segítésére. Az 1882. évi XI. te. úgy intézkedett, hogy a hadisegélyezés alapjául a bevonult lakhelyére mindenkor megállapított katonai átvonulási illeték az irányadó. Az 1887. évi XX. törvénycikk gondoskodott a közös hadsereg és a haditengerészet, valamint a magyar királyi honvédség özvegyeinek és árváinak ellátásáról. A törvénycikkekben meghatározták a sebesülés és a rokkantság esetére az ellátási formákat, de a szabályozás kiterjedt az időskori ellátásra és a hozzátartozók jogosultságára is. A korábban meghozott rendelkezések hiányos és elavult volta már a háború előtt nyilvánvalóvá vált, amit újabb jogszabályokkal igyekezett az állam korrigálni. Az 1907. évi XVI. te. 50%-kal felemelte a hadiözvegyek ellátását, az 1912. évi LXVIII. te. pedig kimondta, hogy a hadiszolgálatra kötelezett, vagy önkéntesen szolgálatra, munkára jelentkezett polgári személyeknek is joguk van katonai ellátásra szolgálat következtében beállt keresetképtelenség esetén, illetve családjuk jogosult támogatásra a személy elhalálozását követően. Bár a háború kitörése előtt számos jogszabályi előírás létezett a háború negatív szociális következményeinek orvoslására, ám azok részben elavultak, s a legnagyobb problémát az jelentette, hogy teljesen hiányoztak a megfelelő intézményi keretek nagyszámú esetek kezelésére. így a világháború kitörése, illetve a harcok során hamar bekövetkező tömeges veszteségek szinte teljes készületlenségben érték az országot, illetve a kormányzatot. A hatályos törvény szerint a hadisegélyre szoruló családok összeírását például a Belügyminisztériumnak kellett volna végrehajtania, míg a jogosultság elbírálása a Honvédelmi Minisztérium, az összeg kiszámítása a Pénzügyminisztérium feladata volt, ám ezekhez a feladatokhoz a minisztériumok nem rendelkeztek megfelelő apparátussal. Ezért a kormány a háború kitörését követően úgy intézkedett, hogy az összeírást a községi elöljárókra, az elbí13 1875. évi LI. törvénycikk a közös hadsereg (haditengerészet) és a m. kir. honvédség egyéneinek katonai ellátásáról, https://net.jogtar.hu/getpdf?docid=87500051.TV&targetdate=&printTitle= 1875.+%C3%A9vi+LI.+t%C3%B6rv%C3%A9nycikk&referer=1000ev (utolsó letöltés ideje: 2023. január 11.). 39
