Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Hétköznapi háború - Völgyesi Zoltán: Szociálpolitika és hadigondozás az első világháborúban. Állami intézkedések, magánakciók és a fóti „mintaintézmények”
Hétköznapi háború ban szűkebb értelemben használja fogalmat, többnyire csak a fent említett főbb célcsoportok megsegítését értve rajta. A hazai hadigondozás 1917-ben létesült szervezete, amelyet az 1917. évi M. E. számú rendelet alapján alakítottak meg, rendszeresen támogatandó egységnek a háború következtében - a családfő bevonulása, eleste vagy megrokkanása miatt - rosszabb sorba jutott családot tekintette, s ezen elv alapján a hadirokkant-ellátásba belefoglalták a rokkantak családtagjait is.9 Átfogó hadigondozási törvény azonban a háború alatt nem született, és pontosan a fogalmat sem definiálták, így annak szűkebb és tágabb értelmezése is elterjedt. A tágabb értelmezést képviselte Petri Pál, aki 1917-ben úttörő munkát írt a magyar hadigondozás kialakulásáról és akkori helyzetéről, amelyet hivatalnokként közelről ismert. Petri a háború kitörésekor a Miniszterelnökség nemzetiségi ügyosztályát vezette, majd hosszú frontszolgálat után, 1916 januárjában betegen tért haza. Később részt vett a hadigondozás megszervezésében, s maga is foglalkozott hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák ügyeivel. A magyar hadigondozás történetének vázlata címmel 1917-ben megjelent munkájában a következő idevágó álláspontot fejtette ki: „Nézetünk szerint a hadigondozás alanyai nemcsak a hadirokkantak, hadiárvák és hadiözvegyek és a hadbavonultak családtagjai, hanem mindazok, akiket a háború következtében egészségükben, vagyonúkban, vagy bármi más módon veszteség ért.”10 11 Ennek ellenére összeállításában ő is csak a fő célcsoportokkal, a hadiárvákkal, a hadiözvegyekkel, a hadirokkantakkal, valamint a katonáskodó családfőt nélkülöző családtagok gondozásával kapcsolatos kérdéseket tárgyalta, kiegészítve ezt a hadigondozással foglalkozó szervezetek ismertetésével. Ugyancsak tágan értelmezte a hadigondozás kérdéskörét Eleller Farkas, az európai hírű közgazdász, műegyetemi tanár, a magyar szociálpolitikai gondolkodás egyik kiemelkedő alakja, aki 1918-ban Hadigondozásunk fejlődése címmel közölt cikket a Magyar Társadalomtudományi Szemlében.n Eleller a hadigondozás feladatkörébe sorolta a szociális gondoskodás minden lényeges, szélesebb csoportokat érintő témakörét, amely a háborúval öszefüggésben merült fel, beleértve nemcsak a segélyezést, a természetbeni javakkal való ellátást, hanem a segítségnyújtás olyan formáit is, mint a jogi tanácsadás, pártfogás, információs segítségnyújtás. Eleller megjegyzi, hogy a hadigondozás ágazatait és lényeges elemeit azért is nehéz meghatározni, mert „a háború alatt egész terjedelmükben csak fokozatosan bontakoztak ki, és ez áttekintésüket eleinte nem kevéssé nehezítette”.12 9 A hadirokkantak állami támogatásban, például nevelési segélyben részesülő gyermekeire használták később a hadigyámolt fogalmát. 10 Petri Pál: A magyar hadigondozás történetének vázlata. Budapest, 1917. 4. 11 Heller Farkas: Hadigondozásunk fejlődése. Magyar Társadalomtudományi Szemle, 1918. 1. sz. 6- 21. 12 Heller: Hadigondozásunk fejlődése... 8. 38
