Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Hétköznapi háború - Völgyesi Zoltán: Szociálpolitika és hadigondozás az első világháborúban. Állami intézkedések, magánakciók és a fóti „mintaintézmények”
Szociálpolitika és hadigondozás az első világháborúban denkinek védelmet és támaszt ígért: „A kormány megtesz mindent az ország rendjének, nyugalmának, a hazához hű polgárok élet- és vagyonbiztonságának oltalmára. A bizalom és a megnyugtatás szavával fordul faji és vallásfelekezeti különbségek nélkül mindenkihez. Támaszt nyújt mindenkinek és segítséget vár mindenkitől. Segítséget az ország nem magyar ajkú polgáraitól is. [...] Egy szebb, jobb, boldogabb jövő alapjait vethetik meg az áldozatkész hazafiúi hűség cselekedetei.”5 Bár a Monarchia katonai és politikai vezetése sikeresen és gyorsan véget érő háború reményét keltette széles rétegekben, a sajtó pedig csupa lelkes bevonulóról adott hírt az első hetekben, azonban ahogy a harcok elhúzódtak, úgy lett egyre nyilvánvalóbb a háború negatív, pusztító hatása. Ahogy a férfiak egyre nagyobb számban vonultak be, úgy hárult egyre több teher az otthon maradt nőkre. Feleségek, anyák vállaltak korábbi férfiszerepeket, a falvakban a nehéz mezei munkákat is az asszonyoknak kellett elvégezni. Sok nő életében először kényszerült munkavállalásra, ám számos esetben megoldhatatlan gondot jelentett számára kisgyermeke elhelyezése. Sok család kereset és jövedelem nélkül maradt, ami tömeges elszegényedéshez és nélkülözéshez vezetett. A Magyar Vöröskereszt jelentős intézményi háttért épített ki a világháború idején, s több egészségügyi intézményt is működtetett. Feladata volt többek között a tábori kórházak és kisegítő kórházak szervezése, a sebesültek szállítása és a képzett ápolónők biztosítása. Tájékoztató irodát hozott létre, amely a harctéren szolgáló katonák hollétéről és állapotáról nyújtott információkat, továbbá irányította a Fladifoglyokat Gyámolító és Tudósító Hivatalt, amely a hadifogságba jutott magyar, illetve idegen katonák sorsáról informálta a hozzátartozókat. Részt vett adományok közvetítésében, valamint szükségkórházak fenntartásában, élelmezésében is.6 A háború alatt az állami szociálpolitika fókuszába a háború kárvallottjairól való gondoskodás került, s annak legfontosabb, legtöbb figyelmet és forrást igénylő teendőjévé a hadbavonultak családjainak segélyezése, a hadirokkantak ellátása, továbbá az elesett katonák családtagjai (hadiözvegyek, hadiárvák) megsegítése vált.7 Magyarországon 1917-től használták az előbbi feladatokra a hadigondozás fogalmát, a német Kriegsfürsorge kifejezés mintájára képzett szóösszetétellel.8 A hadigondozás az államszervezetben a szociális igazgatás körébe tartozott, s a korabeli felfogás szerint mindazokat a kedvezményezettjei közé sorolták, akik a háború miatt nagyobb kárt szenvedtek és ezért részükre állami segély vagy egyéb támogatás járt. A hadigondozás kérdésével foglalkozó történeti irodalom azonban általá-5 A magyar királyi kormány kiáltványa a nemzethez. Budapest, 1914. július 28. Alkotmány, 1914. XIX. évf. 177. sz. 6 Korabeli hivatalos nevén: Magyar Szent Korona Országai Vörös-Kereszt Egylete. 7 Heller Farkas: Magyarország szociálpolitikája. Budapest, 1923, 166. 8 Parádi Jenő: Hadigondozásunk. Magyar Szemle, 24. k. (1935) 5-8. sz. 209. 37