Levéltári Közlemények, 93. (2022)

Hétköznapi háború - Völgyesi Zoltán: Szociálpolitika és hadigondozás az első világháborúban. Állami intézkedések, magánakciók és a fóti „mintaintézmények”

Szociálpolitika és hadigondozás az első világháborúban denkinek védelmet és támaszt ígért: „A kormány megtesz mindent az ország rend­jének, nyugalmának, a hazához hű polgárok élet- és vagyonbiztonságának oltalmá­ra. A bizalom és a megnyugtatás szavával fordul faji és vallásfelekezeti különbségek nélkül mindenkihez. Támaszt nyújt mindenkinek és segítséget vár mindenkitől. Segítséget az ország nem magyar ajkú polgáraitól is. [...] Egy szebb, jobb, boldogabb jövő alapjait vethetik meg az áldozatkész hazafiúi hűség cselekedetei.”5 Bár a Monarchia katonai és politikai vezetése sikeresen és gyorsan véget érő háború reményét keltette széles rétegekben, a sajtó pedig csupa lelkes bevonulóról adott hírt az első hetekben, azonban ahogy a harcok elhúzódtak, úgy lett egyre nyilvánvalóbb a háború negatív, pusztító hatása. Ahogy a férfiak egyre nagyobb számban vonultak be, úgy hárult egyre több teher az otthon maradt nőkre. Feleségek, anyák vállaltak korábbi férfiszerepeket, a falvakban a nehéz mezei mun­kákat is az asszonyoknak kellett elvégezni. Sok nő életében először kényszerült munkavállalásra, ám számos esetben megoldhatatlan gondot jelentett számára kis­gyermeke elhelyezése. Sok család kereset és jövedelem nélkül maradt, ami tömeges elszegényedéshez és nélkülözéshez vezetett. A Magyar Vöröskereszt jelentős intézményi háttért épített ki a világháború ide­jén, s több egészségügyi intézményt is működtetett. Feladata volt többek között a tábori kórházak és kisegítő kórházak szervezése, a sebesültek szállítása és a képzett ápolónők biztosítása. Tájékoztató irodát hozott létre, amely a harctéren szolgáló katonák hollétéről és állapotáról nyújtott információkat, továbbá irányította a Fladifoglyokat Gyámolító és Tudósító Hivatalt, amely a hadifogságba jutott magyar, illetve idegen katonák sorsáról informálta a hozzátartozókat. Részt vett adományok közvetítésében, valamint szükségkórházak fenntartásában, élelmezé­sében is.6 A háború alatt az állami szociálpolitika fókuszába a háború kárvallottjairól való gondoskodás került, s annak legfontosabb, legtöbb figyelmet és forrást igénylő teendőjévé a hadbavonultak családjainak segélyezése, a hadirokkantak ellátása, továbbá az elesett katonák családtagjai (hadiözvegyek, hadiárvák) megsegítése vált.7 Magyarországon 1917-től használták az előbbi feladatokra a hadigondozás fogalmát, a német Kriegsfürsorge kifejezés mintájára képzett szóösszetétellel.8 A hadigondozás az államszervezetben a szociális igazgatás körébe tartozott, s a kora­beli felfogás szerint mindazokat a kedvezményezettjei közé sorolták, akik a háború miatt nagyobb kárt szenvedtek és ezért részükre állami segély vagy egyéb támoga­tás járt. A hadigondozás kérdésével foglalkozó történeti irodalom azonban általá-5 A magyar királyi kormány kiáltványa a nemzethez. Budapest, 1914. július 28. Alkotmány, 1914. XIX. évf. 177. sz. 6 Korabeli hivatalos nevén: Magyar Szent Korona Országai Vörös-Kereszt Egylete. 7 Heller Farkas: Magyarország szociálpolitikája. Budapest, 1923, 166. 8 Parádi Jenő: Hadigondozásunk. Magyar Szemle, 24. k. (1935) 5-8. sz. 209. 37

Next

/
Thumbnails
Contents