Levéltári Közlemények, 93. (2022)

Irodalom

Irodalom

különösen arra, hogy a repatriálás során hogyan akadályozták a csehszlovák hatóságok felvidéki magyarok hazatérését.

A következő rész a GULAG táboraiban raboskodó határon inneni és túli magyar elhurcoltakkal foglalkozik. Cseh Gergő Bendegúz a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak (SZEB) az elhurcolt magyarokkal kapcsolatos szerepével, az egyes delegációk működésének hátterével, a SZEB-nek mint testületnek a tevékenységével foglalkozik. A szerző szerint az amerikai és brit fél csak névleges szerepet vállalt a magyarországi SZEB működésében, így az elhurcoltak ügyével nem szembesült, és ebből kifolyólag felelősséget sem kellett viselnie érte.

Bank Barbara a Kiss Szaléz-üggyel kapcsolatban azt elemzi, hogy a szovjet és magyar büntetőjog keretei között hogyan bonyolították le a vizsgálatokat, ítéleteket, valamint a propagandaeszközök segítségével hogyan alakult az ellenségkép. A Páter Kiss Szaléz és társainak ügye országos méretűvé vált és az összeesküvés, szervezkedés szálai több úton kapcsolódtak az ő személyéhez. A perben elítéltek egy része életét vesztette a gulágon. Rehabilitálásukra 1991-ben került sor.

Szekér Nóra tanulmányában a Szovjetunióba hurcolt Csomóss Miklós és társainak történetét mutatja be. A Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya 1947. február 11-én Csomóss Miklóst és hét társát átadta a szovjet csapatok budapesti helyőrségének. Az amerikai jelentésekben lehetőségként merült fel, hogy Csomóss és társai az amerikai titkosszolgálati hálózat részei legyenek. Kezdeményezések ugyan voltak, de Csomóss, és feltehetőleg Szegedi Ernő, valamint Pétervári Ödön kivételével a többiek tevékenységét titkosszolgálati együttműködéseként nem lehetett értelmezni, ezért az eljárás ellenük koncepciós alapokon állt.

Molnár Imre írásában Esterházy János sorsával és szenvedésével foglalkozik. Esterházy Jánost a pozsonyi szovjet katonai parancsnokságon történő kihallgatása után, 1945. június 29-én 10 másik magyar társával Moszkvába, a Ljubljanka börtönbe szállították. Az 1946. június 10-én „a magyar fasiszta párthoz való tartozás” hazug vádjával, ártatlanul 10 évi javító-munkatáborban való kényszermunkára ítélték. Távollétében a Szlovák Nemzeti Bíróság 1947. szeptember 16-án halálra ítélte. A szovjet hatóságok 1949-ben adták át őt a Csehszlovák Köztársaság belügyi megbízottjának. Halálos ítéletét 1950 áprilisában „kegyelemből” életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták. 1957. március 8-án a mírovi börtönben halt meg.

A következő rész az Új kutatási lehetőségek és az elhurcoltak emlékezete címet kapta. Elsőként Szabó Csaba írását olvashatjuk, amelyben a második világháború következtében Szovjetunióba hurcolt magyar állampolgárok nyilvántartó kartonjainak feldolgozásával foglalkozik. Először a második világháborús emberveszteségeket és egyéb mozgósítással kapcsolatos adatokat mutatja be. Majd a második világháború néhány fontos mozzanatának megemlítése után a Szovjetunióba hurcolt magyar (hadi)foglyokra vonatkozó adatok feltárására helyezi a hangsúlyt. A második világháború végén hatalmas társadalmi igény volt a hadifoglyok, az elhur318