Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Irodalom
Irodalom colt, illetve eltűnt civilek felkutatására. A magyar pártok fontosnak tartották a fogolykérdés megoldását. Az oroszok először 1992-ben adtak át Magyarországnak olyan adatbázist, amely a meghalt magyar hadifoglyokkal foglalkozik. A közel 700 ezer - a második világháború alatt és után a szovjet GUPVI- és GULAG-lágerekben regisztrált magyar személyekről készített - karton digitalizált változatát a Magyar Nemzeti Levéltár vásárolta meg a magyar kormány támogatásával az Orosz Állami Hadilevéltártól 2019-ben. Az orosz fogolykartonokból készült digitális másolatok átadására több szakaszban került sor. Menczer Erzsébet munkájában Kazahsztán GULAG rabtelepeiről ír, amelyekben szülei kilenc, illetve tíz évig raboskodtak, s amelyek közül többnek a helyét is meglátogatta. 2017-ben, egyik hivatalos látogatása alkalmával a nagykövetség segítségével elérte, hogy az ott fogvatartott magyar áldozatok tiszteletére emlékművet állítsanak. Havasi János írása a közmédia szerepéről szól, amelynek nemcsak feladata, hanem felelőssége is a háborús áldozatok emlékének elevenen tartása. A magyarok által elszenvedett háborús traumákról lényegében 1989-ig még beszélni sem volt szabad. 1989 után fokozatosan jelentek meg munkák, dokumentumfilmek, amelyek a hadifoglyok, a civil elhurcoltak kérdésével, a katonatemetőkkel, és egyéb magyarság sorsát érintő történésekkel foglalkoztak. Dupka György írásában az 1989-től kezdődő GULAG-GUPVI kutatás és emlékezetpolitika fontosságáról ír. Utóbbi központja a Szolyvai Emlékpark lett, amely létrejöttének nehézségeit, állomásait részletesen írja le. Az emlékpark - amelyet több fotó is bemutat - márványtábláján 2017-ig 11 723 áldozat nevét vésték fel, amely szám egyre nő. A kárpátaljaiak és a Szovjetunióba elhurcolt civilek számára komoly erkölcsi elégtétel az emlékpark létrehozása. Makra Mónika a Málenkij Robot Emlékhely létrejöttéről, fontosságáról és működéséről ír. A 2015-ben meghirdetett emlékév keretében több mint 200 emlékmű és/vagy emléktábla létesült a történelem e tragikus eseményével kapcsolatosan, amelyek közül az egyik legjelentősebb a Budapesten, a ferencvárosi pályaudvar közelében létesített Málenkij Robot Emlékhely. W. Müller Judit Több mint élettörténetek, sorsok című írásában a 0060-as parancs értelmében németként elhurcoltaknak állít emléket, amelyben a szerző nagyanyja révén érintett. Ahogy írja, a túlélők jelentős része még a mai napig is - félelemből és az elszenvedett borzalmak, megaláztatások, szenvedések emlékeitől rettegve - nem szívesen beszél a történtekről. A kötet utolsó írása Szulovszky János forrásközlése, aki Vincze Mihály visszaemlékezését közli. A visszatekintésben megtudhatjuk az érintett személy fogságba esésének, a debreceni és foksányi tartózkodásának körülményeit, a lágerekben történteket és a szabadulás élményét, valamint a hazatérés részleteit is. A tanulmányok végén angol nyelvű rezümé található, míg a kötet végén a szerzők felsorolása és egy rövid ismertető a Gulág- és Gupvikutatók Nemzetközi Társaságáról, valamint a társaság 2018-ig megjelent köteteinek a felsorolása. A 319
