Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Irodalom
Irodalom 960 000 és 1 025 000 fő közé teszi, akik közül 310 000-365 000 főt ejtettek civilként fogságba. Hasonló eredményekre jutott a szabadon bocsátásokra és a halálozási arányra alapuló számításai alapján is. Máthé Áron írásában kifejti, hogy tulajdonképpen a „málenkij robot” intézkedéssorozata az ország szovjetizálását is szolgálta, amelyben a megszállókkal együttműködők is fontos szerepet kaptak. A szovjet hatóságokkal kollaboráló magyar állampolgárok első csoportjába az egyéni úgynevezett muszkavezetők tartoztak, akik főként tolmácsként, hely- vagy helyzetismeretükkel voltak a szovjetek segítségére. A második csoportba azok tartoztak, akik a névjegyzékek összeállításában, vagy módosításában vettek részt. A harmadik csoportba pedig azok a fegyveresek, policok tartoztak, akik az egyes lakosok összeszedését és települési gyűjtőhelyre kísérését végezték. A szovjet hatóságokkal együttműködők - a szerző szerint - a kommunista diktatúra kiépítésében is részt vettek. A konferenciakötet következő része a GUPVI lágereit megjárt határon túli magyarok témakörét dolgozza fel. Murádin János Kristóf a GUPVI lágerekbe elhurcolt erdélyi magyarokról és németekről, valamint hazatérésük körülményeiről ír. Erdélyben a civilek fogságba ejtése két hullámban történt. Először 1944 októberében mintegy 20 ezer magyar férfit és fiút hurcoltak el Észak-Erdélyből „málenkij robot”-xa.. A második hullám 1945. január 10-16. között a német származású civil lakosságot érintette, akiknek számát 66 000-92 000 közé teszi. Benkő Levente és Papp Annamária közös tanulmányukban a romániai magyarok és németek állampolgárságának és etnikai hovatartozásának értelmezésével foglalkoznak a második világháborús fogság és a hazatérés idején. Románia 1944. augusztusi átállását követően a román hatóságok megkezdték a dél-erdélyi magyar elöljárók, lelkészek, tanárok, ügyvédek internálását a zsilvásárhelyi táborba, majd elrendelték a 16 év feletti német férfiak és nők jelentkezését a városi rendőrkapitányságokon. A román hatóságok igyekeztek a számukra „nemkívánatos elemeket” eltávolítani, akiknek sorsa a szovjet lágerekből való hazatérés után is nehéz volt. Molnár D. Erzsébet Túlélve a túlélhetetlent. „Málenkij robotra” hurcoltak viszszatérése Kárpátaljára című írásában a hazatérők helyzetére és állapotára helyezi a hangsúlyt. Az etnikai tisztogatás során mintegy 30 000 magyar és német férfit hurcoltak el a szovjetunióbeli lágerekbe Kárpátaljáról. Becslések szerint mintegy egyharmaduk életét vesztette. Az otthonmaradt családtagok, ismerősök a visszatérőket alig ismerték meg, olyan borzalmas állapotban voltak. Az időközben hazatérő túlélőket megfélemlítették, hallgatniuk kellett. Sokan közülük a hazatérés után haltak meg a lágerekben szerzett betegségek következményeként. Köteles László írásában a „málenkij robot”-x& elhurcolt szlovákiai magyarsággal foglalkozik. A szerző az 1944 és 1953, vagyis az elhurcolás és utolsó hazatérők közötti időszakot több korszakra osztja fel. A magyar nemzetiségűek elhurcolása a mai Szlovákia területén elsősorban a Felső-Bodrogközt és az Ung-vidéket érintette, de voltak olyan nyugatabbra elhelyezkedő települések is, ahol tömeges elhurcolásokra került sor. írásában kitér a csehszlovák hatalom jogfosztó intézkedéseire is, 317
