Levéltári Közlemények, 93. (2022)

Irodalom

Irodalom

muláskönyvek adataiból. Hangsúlyos kérdéskör a rendtartomány építkezései, a megrendelők és partrónusok személye és tevékenysége, a rend kézműves tagjaira vonatkozó adatok. Molnár Antal a dokumentumok és a rendi igazgatás más forrásainak elemzése alapján egyértelműen leszámol a művészettörténeti szakirodalomban kiemelt ferences építőműhelyek meglétével, a rendtagok mint építésvezetők megléte nem jelenti ferences építőműhelyek tevékenységét. Az utolsó, az ötödik alfejezet a formuláskönyvek alapján rajzol korképet a magyar ferencességről a korszak kihívást jelentő négy sorsdöntő eseménye és jelensége - a parasztháború, a dinasztikus konfliktusok, az oszmán hódítás, valamint a reformáció - kapcsán. Valamennyi kérdéskörben a kurrens magyar és nemzetközi szakirodalom mellett saját kutatásai alapján helyreigazítja a korábbi, mára túlhaladott nézeteket, téves koncepciókat és következtetéseket.

Összefoglalóan kijelenthető, hogy a tizenöt év munkájával összeállított monumentális forráskiadvány, amely egy nagyjelentőségű, kiadatlan és részben ismeretlen forráscsoportot, a szerzetesrendi formulagyűjteményt tett közzé egy rangos nemzetközi forráskiadvány-sorozatban, mérföldkő a magyar történettudományban. Az Analecta Franciscana új sorozata alcímének megfelelően Documenta et Studia, és sajátos módon e kötet mindkettőt tartalmazza. Ez a forma szokatlan, e sorozat előzményeiben sem volt rá példa. A forráspublikáció elé írt részletgazdag és szerteágazó Bevezető messze túlmutat egy tudományos forráskiadvány esetében indokolt bevezetőnél. Egyes fejezetek jelentős új elemekkel egészítik ki a magyar történeti és egyháztörténeti kutatás eredményeit, a nemzetközi tudományosság vonatkozó szakirodaimával karöltve. Kritikai észrevételt talán éppen a túlságosan hosszú és részletező Bevezető felépítése és egyes részei kapcsán tehetünk. Egy formuláskönyv-kiadás kapcsán zavaró és indokolatlannak tűnik részletekbe menően vizsgálni a forrásokon túl más szövegek eddig megoldatlan kérdéseit. Teljesen érthető a rendi igazgatásban kiemelkedő gyöngyösi Cod. Med. 3. tartalmának részletes ismertetése, de egy külföldi, a kiadott forrás kéziratát megismerni akaró olvasó számára zavaró, ha hosszan a magyar obszerváns krónika kéziratainak szövegkritikai sajátosságait, a konstitúciók egymáshoz való viszonyát tárgyaló ismertetést kap. E fontos kérdések a magyar rendtörténeti kutatás elvégzendő feladatai, de felesleges őket ilyen terjedelemben tárgyalni egy alapvetően forrásokat közlő kötetben. Örömteli és hasznos a Bevezető részletes elemző fejezetének olvasása, de ezt inkább egy önálló monográfiában kellett volna közölni. A terjedelmes Bevezető így túlhalad a szükséges mértéken. Mivel a Bevezető a kiadás és a források tudományos leírásán túl tekinthető önálló összefoglaló munkának is a magyar obszerváns ferences írásbeliség és igazgatás történetéről, eredményei számos vonatkozásban a magyar kutatás számára mérvadóak, ezért magyar nyelvű megjelentetése nagy szolgálatára válna a korszak irodalom-, művészet- és egyháztörténetének.

Dózsa Gábor Zoltán

312