Levéltári Közlemények, 93. (2022)

Irodalom

Irodalom

sen 79 köthető konkrét időhöz, helyhez és személyekhez. A korábbi kutatásokhoz képest jelentősen kitágul az eredeti szövegek keletkezésének ideje: néhány, a 15. század második felére datálható darab kivételével a másolatok az elveszett eredeti levelek helyett aló. század első negyedének rendi adminisztrációját reprezentálják. Mivel az egyes levélminták között gyakran kisebb dokumentumrészletek, címek és záróformulák találhatók, nem egyértelmű, meddig tart egy-egy darab a kódexben. A szerző a korábbi szövegközlésekhez képest módosította a kiadásra került dokumentumok számát, felépítését, különösen a rövid, kivonatos szövegrészek esetében tagolta az eddigi kiadásoktól eltérően a szövegegységeket. A formulák kiadása mellett a kézirat eredeti helyén kapott helyet a rendtörténeti szempontból kiemelt jelentőségű két statisztikus forrás, az obszerváns rendi ág provinciáinak és szerzetesházainak jegyzéke a hozzájuk tartozó szerzetesek kerekített számával, valamint a magyar rendtartomány 70 középkorvégi házának listája.5

A második formularium ugyancsak a nemzeti könyvtárban őrzött kézirat egyetlen korábbi ismertetése és részleges leírása 1880-ban készült, és gazdag szöveganyaga segítségével Kollányi Ferenc rajzolt képet a 19. század végén a ferencesek életéről.6 A kézirattár Oct. Lat. 775. jelzetű kötete, mint obszerváns leveleskönyv vált ismertté, majd a pesti rendház kézirataival került 1950 után jelenlegi őrzési helyére, ám a kutatás számára évtizedekig ismeretlen volt, valójában Molnár fedte fel hollétét a kiadást megelőző publikációiban. Az eredeti kötet mai elrendezésében körülményesen használható, eleje és vége csonka, egyes részei bekötése előtt összekeveredtek, több helyütt szöveghiányok és pontatlan lapszámozások nehezítik tanulmányozását. A kézirat Bevezetőben közölt teljes tudományos leírása eddig hiányzott, tartalmi ismertetése is pontatlan volt. Jelenlegi terjedelme szinte azonos az első forrással, de a formulákon kívül mást nem tartalmaz. Az első forrás több mint kétszerese, 508 levél másolatát találjuk benne, kiadásuk a forráskiadvány legterjedelmesebb szövegegysége. Láthatóan e levelek terjedelme rövidebb és arányosabb, mint a sok levélkivonatot, vendégszöveget és több, hosszabb dokumentumot tartalmazó 432-es kódexéi. Keletkezése szerint az első forrásnál rövidebb idő alatt, 1532-1535 között készült, Molnár Antal szerint ugyanakkor nem három, hanem egyetlen lejegyző kéz munkája. A szerző érdeme, hogy Csontosi János fent idézett ismertetőjével ellentétben egyértelműen formuláskönyvként azonosítja a kötetet és nem a rokon műfajt jelentő leveleskönyvként. Ugyan a több mint félezer kiadott dokumentum mindegyike eredeti vagy formailag annak látszó dokumentum közel

5 A ferences rendtörténet egyik alapforrása, az 1509-re keltezett provinciale tudományos kiadása, Wadding, Lucas: Annales Minorum ... Ed. 3a. Quarracchi, 1931-1933. Vol. XV. 367-420. Vö. Medieval Franciscan Houses. By John R. H. Moorman. Franciscan Institute, St. Bonaventure Univ. New York, 1983, 696-697. Ezt bizonyos vonatkozásokban kiegészíti a kiadott magyarországi két jegyzék.

6 Csontosi János: A magyarországi sz ferenczrendiek latin levelezője 1532-1535-ből a budapesti ferencziek könyvtárában. Magyar Könyvszemle 5. (1880) 51-85., Kollányi Ferencz: Magyar ferenczrendiek a XVI. század első felében. Budapest, 1898. A kéziratra ’Levelezőkönyv’ hivatkozással utal.

306