Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Irodalom
Irodalom teljes másolata, egyértelműen formuláskönyvre utal, hogy legtöbbször hiányoznak a személynevek, emellett jónéhány fiktív nevet tartalmazó szöveg került a másolatok közé. Az első forrásnál kevesebb, mintegy 20% keltezhető nagyrészt az 1530-as évtized első felére, a kiadás készítője ugyanakkor két tucatnyi levél keletkezését az 1514-1527 közötti időszakra határozta meg, ezek tehát kapcsolatot, időbeni átfedést képeznek a 432-es kódexszel. A két kötet dokumentumanyaga igazgatási szempontból kiegészíti egymást, mivel az első forrás anyaga a rendtartományi adminisztráció legfelsőbb szintjéhez köthető, a központi adminisztráció közös munkájának eredménye és a provincia valamennyi kusztódiáját érintő iratot találunk benne. Molnár Antal helytálló elemzése szerint ugyanakkor a második kézirat az eddigi véleményekkel ellentétben nem a rendtartomány központjának, hanem középső igazgatási szintje, egy bizonyos kusztódia hivatali munkájának mintakönyve. Beazonosítható iratanyaga alapján a dél-dunántúli és a partiumi régió szerepel hangsúlyosan, és egy őrség (a jenői kusztódia) kiemelten, a szerző tehát annak korabeli vezetője, Balatinci Miklós személyével azonosítja a formuláskönyv összeállítóját. Az első forráshoz hasonlóan e gyűjtemény is az irattípusok tematikus csoportjai szerinti elrendezést tükröz, 22 tematikus fejezetre tagolódik. Az adminisztráció szinte teljes spektrumát lefedő sokféleség, a levelek gondos címekkel ellátása átgondolt szerkesztői koncepcióra utal, de a végeredmény kevésbé sikeres, nem árul el sok következetességet a kódexben. Egy-egy tartalmi egységbe gyakran máshová sorolandó irattípusok kerültek, bizonyos csoportokba csak néhány dokumentum került, a többi oda tartozót más csoportba jegyeztek le, másoknál többszörös a formulák száma és terjedelme, csalóka a látszólagos aránytalanság. Az egyes tematikus egységekhez bemásolt, máshová tartozó dokumentumok sora azt bizonyítja, hogy egy kevésbé gondos szerkesztés valósulhatott meg, vagy, ha úgy tetszik, felépítését tekintve egy másik fázist képvisel az egy személy által készített kötet, mint a nyolc személy közös munkája révén létrejött első forrás. Fennáll a lehetősége annak, hogy egy terjedelmesebb igazgatási segédkönyv átgondolt szerkesztői szándéka állt keletkezése hátterében, készítésével egyidőben mások is létrehoztak eredeti dokumentum-együttesekből tematikus formulamásolatokat és ezek képezték (volna) alapját egy gondosabban felépített tematikus gyűjteménynek, de azok elvesztek. Mivel a kézirat tudományos kutatása lényegében hiányzott, Molnár Antal érdeme, hogy a kritikai kiadás előtt minden szükséges filológiai aprómunkát a könyvészeti kutatásoktól tartalmi leírásának korrekcióján át az eredeti kötetszerkezet tartalmi rekonstrukciójáig elvégzett. Az egyenetlen szerkezetű, helyenként össze-vissza csoportosított dokumentumhalmazból a kritikai kiadás és apparátusa segítségével válik arányosan sokszínű forrásegyüttessé. A harmadik közölt forrás már nem teljes formuláskönyv, hanem a Gyöngyösi Ferences Könyvtár Cod. Med. 3. jelzetű kódexe olyan szövegrészeinek kiadása, amelyeket a kézirat e szövegtípusként jelöl és a magyarországi rendi igazgatáshoz köthető iratminták. A vegyes tartalmú kötet különlegessége, hogy egyedi módon állították össze a ferencrendi igazgatás két, a 16. század elején kiadott nyomtat307
