Levéltári Közlemények, 93. (2022)

Irodalom

Irodalom

négy magyarországi kézirat dokumentumanyagát tette közzé. Ezzel a 20. században már két ízben is publikált, 1320 tájára keltezhető kisebb terjedelmű formulagyűjtemény után a reformált rendi ág jelentős számú kiadatlan dokumentuma önálló tudományos szövegkiadásban látott napvilágot. A források összegyűjtését és kiadását e filológiai igényen túlmenő, a Bevezetőben megnevezett konkrét momentum inspirálta. A magyar ferences obszervancia történetének kutatása ugyanis napjainkra nemcsak föllendült, de rangos nemzetközi sorozat részeként monografikus összefoglalást is nyert, ám a források, kiemelten a rendi igazgatás és adminisztráció dokumentumainak feltárása és feldolgozása nélkül.3 Jelen kötet forrásfeltárását nagyban segítette, hogy két kézirat kutatása és leírása az elmúlt évtizedekben már megtörtént, a többi újrafelfedezése és felkutatása pedig éppen a szerző 15-16. századi egyház- és missziótörténeti kutatásai során került napvilágra. A terjedelmes kötet központi része (189-656. oldal) két teljes és két vegyes tartalmú kézirat formuláinak kritikai editiója. A források közlésének sorrendjét az egyes dokumentum-együttesek rendi igazgatásban elfoglalt hierarchiája határozza meg a felsőbb szintektől az alsóbbakig. Ezekhez kapcsolódik egy 187 oldalas Bevezető és egy 61 oldalas függelék rész, valamint a mutatók.

A megjelent kötetben elsőként a Szűcs Jenő kutatásaiból és e folyóirat hasábjain közölt leírásából is ismert, az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött Cod. Lat. 432. jelzetű kódex szinte teljes szövege tanulmányozható.4 A közölt 219 adminisztratív dokumentum mellett a kiadásból csak a magyar rendtartomány igazgatásához nem köthető 13 rövid szövegrész - közöttük egy herbarium és a legrégibb magyar orgonatabulatúra - maradt ki. A kötet Bevezetője azonban nemcsak ezeket sorolja fel, hanem - bár a könyvtár kódexkatalógusában és Szűcs Jenő idézett tanulmányában megtaláljuk a forrás tudományos leírását - Molnár Antal indokoltnak tekintette a forrás teljesnek tekinthető kodikológiai leírását. A szerző elfogadja Szűcs Jenő kormeghatározását, amely szerint a kötetet 1515-1524 között állították össze, a vikária, majd provincia központi kolostorában, Budán, készítői pedig a vikárius hivatalos jegyzői, megbízottjai voltak. A rendi igazgatás irattípusai szerint gondosan megszerkesztett gyűjtemény sajátossága, hogy a formuláskönyveknél megszokott kisszámú datált, és személy-, illetve helyneveket tartalmazó dokumentumhoz képest a kódexben található források több mint harmada, össze-3 De Cevins, Marie Madeleine: Les franüscains observants hongrois de l’expansion á la débáche (vers 1450 - vers 1540). Bibliotheca Seraphico-Cappucina 83. Roma, 2008. Vő. a szerző részletes kiegészítésekkel és kritikai észrevételekkel gazdagított ismertetéseit: Molnár Antal: Egy válság anatómiája. BUKSZ - Budapesti könyvszemle 20. (2008) 3. 216-224., Antal Molnár: Observants in Hungary. Critical notes on a recent study. Archivum Franciscanum Historicum 102 (2009): 227-242.

4 Leírása az Országos Széchényi Könyvtár latin kódexkatalógusában: Codices manu scripti latini vol. I. Codices latini medii aevi. Recensuit Emma Bartoniek. A Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtárának címjegyzéke XII. Budapest, 1940. 388-390., Szűcs Jenő: A ferences obszervancia és az 1514 évi parasztháború. Egy kódex tanulsága. Levéltári Közlemények 43. (1972) 213-260. A kódex ismertetése 223-234. passim.

305