Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Irodalom
Irodalom az a folyamat, melynek eredményeként kialakult a pártállam, miközben részletesen foglalkozik az egyes alegységekkel. 1950 őszén a következő tagosítás már nagyságrenddel nagyobb területet érintett, Zala megyében 1950. szeptember 10-ig 4400 földművessel sikerült megállapodni. 241 gazdát pedig csak a népnevelő munka erejével sikerült jobb belátásra bírni. 1950 végére Zala megyében 107 tszcs működött 3540 taggal, de ez is a megye csak alig 6%-át jelentette, tehát ekkora területen sikerült megszervezni ezt a termelési formát. A kötet utolsó alfejezetei az államosításokkal és annak részfolyamataival foglalkoznak. Zala megyében az 1949-es népszámlálási adatok szerint, az összlakosság 66,4%-a dolgozott a mezőgazdaságban, és csak 12,7 %-át foglalkoztatta az ipar. A legjelentősebb a Magyar-Amerikai Olajipari Rt. volt. 1948. március 25-én de facto államosították a száznál több munkást foglalkoztató vállalatokat. Az 1950. évi választások eredményeként szovjet mintára létrejött a tanácsrendszer, melynek egy átfogó közigazgatási reform volt alapja. A tanácsrendszer kiépítése területszervezési átalakítást is igényelt. 1950 elején átszabták a megyéket, a korábbi 25-ből 19 megyét alakítottak ki, Zala megye is komoly területi veszteséget szenvedett, elvesztette a Balaton-felvidéket. 1950 októberében Zala megye nagyobb községeiben is megtartották a tanácsi testületek alakuló ülését. A kötet gazdagon illusztrált fotókkal, újságcikkekkel, adattáblákkal, rendelkezik térképmelléklettel, ezek segítségével nyomon lehet követni a közigazgatási változásokat. A kiadvány végén a szerző bő 10 oldalban összefoglalja írásának legfontosabb megállapításait és eredményeit, ez a rövid összegzés betekintést nyújt a szovjetizálás mint folyamat főbb állomásaiba. Káli Csaba műve hiánypótló munka, bár az elmúlt bő két évtizedben a disszertációjának több résztémáját feldolgozta egy-egy tanulmányban, de így egyben most látott először napvilágot. A szerző hosszú éveken keresztül tanulmányozta a témához kapcsolódó forrásokat, és levéltárosként hatalmas forrásbázist tudott feldolgozni. A munka módszertana és logikai felépítése az ország más területeire is interpretálható lehetne. Máig ez az egyetlen olyan megyei szintű feldolgozás, amelynek megállapításai tételesen cáfolják az évtizedek óta érvényesnek gondolt tényeket. A témában az ország több megyéje is kutatásra szorulna, hiszen ezek a forrástípusok sok helyen még feldolgozatlanok, pedig elengedhetetlen részét képeznék az 1945 utáni magyar történetírásnak. A helyi és regionális nézőpontok, tapasztalattörténetek új lehetőséget nyújtanának a szovjetizálás fogalma mentén „újragondolni” a korszak fontos kérdéseit. Urbán Mária 300
