Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Irodalom
Irodalom dománynak, különösen a társadalomtörténetnek. Az előző fejezetekben inkább kronologikus és politikatörténeti narratívákat alkalmazott, ezzel szemben ebben a részben társadalomtörténeti megközelítést használ. Először az elsőszámú vezetőket, majd a vezetőtestületeket és az apparátust vizsgálja, majd egy mikrotörténeti perspektívát tár az olvasó elé, mégpedig egy zalaegerszegi MDP titkár életének fontosabb állomásait rajzolja fel. A Jelenetek egy párttitkár életéből című fejezet egy konkrét személy életútján keresztül mutatja be azt a folyamatot, betekintést nyújtva Seress János mindennapjaiba, hogyan került egy fiatalember Sátoraljaújhelyből az ország másik végébe, Zalaegerszegre, és mi vezetett odáig, hogy 1951 elején már távoznia is kellett a városból. Az ő személyes története nagyon jól példázza, hogyan zajlott az „elitcsere”. A korszak társadalmi elitjét nagyon nehéz definiálni, de a szerző megközelítésében a politikai elitet a hatalmi elit részeként értelmezi. A fogalom meghatározása során a területi szempontokat előtérbe helyezve tisztázza, hogy csak a megyei keretek között tekinti elitnek a bemutatott pártvezetőket, országos viszonylatban már árnyaltabb lenne a kérdés. A Zala megyei elitkutatást három nagy kérdés köré szervezi: Kik voltak? Honnan jöttek? Hová mentek? Az alapvető szociológiai tényezők mellett a politikai és társadalomtörténeti kapcsolódási pontok érdekelték, és hogy a központi hatalmi küzdelmek hogyan jelentek meg a helyi közösségben, mennyire befolyásolták ezek a folyamatok a Zala megyei struktúrát? Megyei szinten 1948. május 30-án egyesítették az MKP és SZDP utódjaként megalapított MDP-t, az új párt megyei bizottságának titkára Lakatos Dezső lett. Káli Csaba részletesen bemutatja a kolozsvári születésű Lakatos életpályáját, és azt, hogyan jutott el odáig, hogy 1950 novemberében az Államvédelmi Hatóság Személyzeti Pőosztályának vezetői székében találjuk. 1953 elején Péter Gábor mellett őt is letartóztatták, de 1953 júniusában szabadon engedték. 1962-ben karrierjének csúcspontjaként a Központi Bizottság póttagja lett. A szerző táblázatokkal szemlélteti a származási helyeket, majd a további állomáshelyeket is. A kiadványban központi szerepet kapnak a választások, a választási előkészületek, a kampány, az eredmények, az úgynevezett kékcédulával elkövetett csalások, a területi eredmények, de Káli Csaba részletesen foglalkozik a választói magatartást meghatározó tényezőkkel is. A munka utolsó része az első kollektivizálási kísérletet tanulmányozza, illetve azt a jelenséget, hogy az egyházakat hogyan szorították ki a szellemi életből, milyen módon ment végbe az egyházi iskolák államosítása, miképpen próbálták meg kiszorítani az egyházi rendezvényeket, hogyan számolták fel a vallási mozgalmakat, vallásos szervezeteket. A megyének erősen vallásos érzületű, döntően katolikus vallású lakossága volt, így az egyházi iskolák államosítása nagyon sok embert érintett. A hatóságok minden lehetséges propagandaeszközt bevetettek a tanítók és a szülők meggyőzése érdekében. Zala megyében és az ország más területein is inkább a falvakban bontakozott ki az ellenállás. 1948-ban Zala megye iskoláinak 65%-a volt egyházi fenntartású. Ez az egység nagyon jól bemutatja, hogyan zajlott 299