Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Műhely - Paksy Zoltán: Az egyházpolitikai törvények megszületése Magyarországon a 19. század végén
Az egyházpolitikai törvények megszületése Magyarországon a 19. század végén az állam kényszerítő erejére van szükség? Hát oly keveset bíznak az igaz vallásosság belső hatalmában? Én nem alázom meg vallásomat és nem becsülöm kevésre a benne rejlő erkölcsi hatalom kényszerítő erejét.”114 A törvényeket mind a Szabadelvű Párt, mind a Függetlenségi és 48-as Párt képviselőinek a többsége támogatta. Egy 30 fős képviselői csoport azonban kivált a kormánypártból - őket nevezték disszidenseknek - és Szapáry Gyula volt miniszterelnök vezetésével a törvények ellen foglalt állást.115 A Függetlenségi Pártból sem támogatta a törvényeket egy hasonló létszámú frakció, amelynek Ugrón Gábor volt a vezetője, s amely 1895. február 22-én ki is vált a pártból. Az Apponyi vezette Nemzeti Párt nem csinált pártkérdést az ügyből, tagjai a lelkiismeretük szerint szavazhattak, maga a pártvezér azonban két és fél órás nagy beszédében a törvények ellen foglalt állást. A fakultatív polgári házasság mellett érvelt, valamint nem látta a törvényben megoldottnak az anyakönyvvezetői rendszer kiépítését, ezért azt továbbra is egyházi személyekre kívánta bízni.116 fiasonló nézeteken volt Ugrón Gábor is, aki szintén a fakultatív polgári házasságot támogatta.117 „Én is jó katolikusnak tartom magamat, és megvallom, hogy a tervbe vett reform által egyházam érdekeit sértve nem látom. De ha egyházam érdekei szemben állanának is hazám érdekeivel, egy pillanatig sem haboznám, mint jó magyar ember (zajos helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbalon és a jobboldalon) egyházam érdekeit hazám érdekének alárendelni” - mondta Justh Gyula, aki Irányi Dániel halála után lett a Függetlenségi és 48-as Párt elnöke. A püspöki kar határozatait „hazafiatlannak” nevezte, az szerinte a „felekezeti türelmetlenség megnyilvánulása”, sőt „nyílt vallásháború meghirdetése”. Elismerte, hogy a törvények végrehajtása a közigazgatás számára megterhelő lesz, de „ami végrehajtható volt Franciaországban a múlt század végén, amit végre lehetett hajtani még a kis Romániában is”, azt Magyarország is meg tudja oldani. 1848-ban „senki sem akarta elejteni azon nagy, magasztos elveket azért, mert azok végrehajtása előreláthatólag nehézségekbe fog ütközni”. A Függetlenségi Párt a saját politikai programjának megvalósulását látta a törvények elfogadásában. Az Antiszemita Párt az 1892. évi választásokon már nem indult, néhány parlamentbe jutott tagja - így maga Istóczy is, aki pártonkívüliként indult - természetesen a törvények ellen szavazott. A felsőházban a főrendiházi konzervatív ellenzék és a katolikus klérus alkotta az ellenzéket. Itt a szavazásoknál a katolikus klérus tagjai minden esetben egysége-114 KN 1892-1897. XVI. kötet, 63-64. 1894. február 20. 115 Budapesti Hírlap, 1894. február 1. 2.; Boros Zsuzsanna - Szabó Dániel: Parlamentarizmus Magyarországon (1867-1944). Budapest, 1999, 53-54. 116 Apponyi egyházpolitikája. Budapesti Hírlap, 1894. február 13. 1. Apponyi beszéde: KN 1892- 1897. XVI. kötet, 69-85. 1894. február 20. 117 KN 1892-1897. XVI. kötet, 227. 1894. február 27. 267