Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Műhely - Paksy Zoltán: Az egyházpolitikai törvények megszületése Magyarországon a 19. század végén
Műhely sen a törvények ellen szavaztak (a kormányhoz lojális főpapok is), míg a protestáns főpapság támogatta a javaslatokat. A püspöki kar részéről a legtöbbször Schlauch Lőrinc, Vaszary hercegprímás, Hornig Károly és Steiner Fülöp szóltak hozzá a törvényjavaslatokhoz.118 A történelmi arisztokrácia megosztott volt, jelentős részük támogatta a Zichy Nándor és Esterházy Miklós Móric vezette konzervatív ellenzéket. A kérdést általában a kormány által - gyakran éppen ebből a célból - kinevezett új felsőházi tagok szavazata döntötte el.119 A törvényjavaslatok bizottsági anyagát 1894. február 19-én mutatták be, s másnap kezdődött a vitájuk. „A mai nap, melyen a képviselőház belebocsájtkozott az egyházpolitikai reformjavaslatok tárgyalásába, mindenesetre a magyar nemzet fejlődésének legnevezetesebb, korszakos napjai közé kerül” - írta a Budapesti Hírlap, tájékoztatva olvasóit, hogy a nézői karzatokon „ember ember hátán tolongott”.120 Ferenc József előzetes hozzájárulását adta a törvényjavaslatok beterjesztéséhez, az állami anyakönyvekről szólót 1893. április 14-én, a polgári házasságról és a gyermekek vallásáról szólót pedig az 1893. november 6-i minisztertanácson engedélyezte. A következőkben a törvényhozási kronológia állomásait szedjük sorrendbe, részben időrendben, részben tematikusán összegyűjtve az egyes törvények történéseit: 1. 1894. február 19-én megkezdődött a polgári házasság törvényjavaslatának tárgyalása, melyet a képviselőház április 12-én lezárt és 271 szavazattal 106 ellenében részletes tárgyalásra, 1894. április 18-án pedig „nagy többséggel” véglegesen elfogadta.121 2. A polgári házasság törvényjavaslatát 1894. május 10-én a főrendiház 118 szavazattal 139 ellenében elvetette. 3. A polgári házasság törvényjavaslatát 1894. május 21-én a képviselőház 271 szavazattal 105 ellenében újból elfogadta. Wekerle Sándor miniszterelnök beszédében közölte saját és minisztertársai álláspontját: „Szorosan ragaszkodunk korábbi javaslatunkhoz, (hosszantartó, élénk helyeslés és éljenzés a jobb- és a szélső baloldalon) és azt a t. háznak újólagos elfogadásra ajánljuk”.122 Justh Gyula felszólalásában még ennél is tovább ment, egyenesen a főrendiház legitimitását kérdőjelezte 118 Szabó: i. m. 186. 119 Herger: i. m. 240., 243. 120 Budapesti Hírlap, 1894. február 20. 1-2. 121 KN 1892-1897. XVII. kötet, 410-412. és uo. XVIII. kötet, 88. A parlament két házában történt szavazásokon a törvényjavaslat mellett és ellene szavazó képviselők pontos száma nem minden esetben állapítható meg, mert a gyakorlat szerint, ha a felállva szavazó képviselők egyértelmű, látható többséget alkottak, akkor azt nem számolták meg, hanem jegyzőkönyvezték a „látható” vagy „nagy többség”-et. Név szerinti szavazás esetén viszont mindig pontosan megállapították az eredményt. 122 KN 1892-1897. XVIII. kötet, 346. 1894. május 17. 268
