Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Műhely - Paksy Zoltán: Az egyházpolitikai törvények megszületése Magyarországon a 19. század végén
Műhely országot foglalkoztató komoly belpolitikai harc után szavazta meg. A törvények vitája alatt az országban egymást érték a különböző rendezvények, felvonulások és gyűlések, sőt az országgyűlés épülete körül is többször sorakoztak föl rendőrök, hogy megvédjék azt egy esetleges atrocitástól. A parlamenti vitákban jórészt a már ismert érvek hangzottak el pró és kontra. Az utóbbiak fő érvét a Vaszary Kolos hercegprímás nyitó beszédében elhangzott mondatok összegzik talán a legjobban: „A katholikus tan szerint a házasság szentség, felbonthatatlan, érvényessége felett az egyház ítél. A törvényjavaslat szerint a házasság polgári szerződés, felbontható, érvényessége felett az állam ítél.” Vagyis az egyház és a „javaslat alapelvei homlokegyenest ellenkeznek”, s ezért a katolikusok számára elfogadhatatlan.111 A kérdés keresztény-nemzeti ideológiai érvrendszerét pedig Schlauch Lőrinc beszédében lehet a legjobban tetten érni: „A doktrina-irány, midőn az erkölcsi és állami decompositio [szétesés, zűrzavar] szolgálatában álló külföldi tanok mindinkább terjednek, nagyon könnyen a nyolcszázados épületnek nem javítására és szilárdítására, hanem megdöntésére vezethet. Én bennem nem egyszer villant fel a gondolat, miként fogjuk a millenniumot a világnak bemutatni? Árpád nemzete, Szent István országa fog-e ott pompázni, vagy a külföldi köntösbe vagy inkább zubbonyba öltöztetett, eléktelenített kozmopolitikus állam?”112 113 A reformok támogatói ezzel szemben a polgári állam működésének alapvető igényét és szuverenitását hangsúlyozták, mivel a polgári törvények az egyházaktól semmit nem vesznek el, csak kiegészítik azokat, senkit sem kényszerítve arra, hogy „dogmaellenes dolgot cselekedjék”. Ezért „ebben az egyéni szabadságban támadást maga ellen csak az láthat, aki uralkodni akar másoknak a hitvilágában. Úgyde ezt a jogállam meg nem engedheti senkinek.”112 Új színt hozott Wlassics Gyula, akinek széles körű műveltsége, történeti és jogi tudása komoly segítséget adott a kormánypártnak. Először is igyekezett megcáfolni, hogy a törvényjavaslat a francia forradalom terméke lenne és az egyház ellen irányul. Elivatkozott rá, hogy fiollandiában már aló., Angliában pedig a 17. században lehetővé tették a fakultatív polgári házasságot, s mindkét helyen ugyanazon okból: a tolerancia miatt. Ezzel akarták lehetővé tenni az eltérő vallású vagy nem katolikus felek házasodását. Akik tehát azzal akarják diszkreditálni ezt a törvényt, hogy az a francia forradalom terméke, nem mondanak igazat. Ugyancsak cáfolni igyekezett azt az ellenzék által széles körben terjesztett vádat, hogy a polgárai házasság aláássa a vallásosságot. „Nem veszik-e azok az urak észre, akik a vallástalanság eredményének hamis jelszavát hangoztatják, hogy a vallás erkölcsi hatalmát alacsonyítják le, amidőn azt hiszik, hogy a hitelvek végrehajtására 111 FN 1892-1897. III. kötet, 128. 1894. május 7. Vö. Gergely Jenő: Az egyházpolitikai törvények a főrendiházban (1894-95). Protestáns Szemle, 1996. 1. sz. 12-29. 112 FN 1892-1897. III. kötet, 202. 1894. május 9. Vö. Gergely: Az egyházpolitikai törvények ... 19- 20. 113 FN 1892-1897. V. kötet, 53. 1895. március 21. 266
