Levéltári Közlemények, 93. (2022)

Műhely - Paksy Zoltán: Az egyházpolitikai törvények megszületése Magyarországon a 19. század végén

dést rendezni kell, mert az állam szuverenitását biztosítani kell, a törvényeket be kell tartani. Apponyi ezt a kérdést nem az általános, hanem a „szükségbeli” - például a keresztény-izraelita házaspár esetén köthető - polgári házasság bevezetésével látta megoldottnak. Ezért bizalmasan megegyezett Irányival, hogy parlamenti felszólalásaikban nem a kötelező, hanem csak általában a polgári házasságról beszélnek, s akkor ők is támogatják a javaslatot. A Ház végül nagy többséggel el is fogadta a javaslatot.86

Szapáry Gyula miniszterelnök végül 1892. november 9-én jelentette be az országgyűlésben, hogy a kormány előkészítette az egyházpolitikai törvényeket, az általános polgári anyakönyvvezetésről, az izraelita vallás törvénybe iktatásáról, valamint a vallás szabad gyakorlatáról és ezekhez elnyerte az uralkodó támogatását. Azonban a polgári házasságról szóló törvénnyel kapcsolatban nem sikerült megállapodásra jutni, azt Ferenc József nem támogatta, ezért bejelentette kormánya lemondását.87

Ekkor megalakult Wekerle Sándor kormánya, amelynek mindhárom érintett pozícióját jogilag felkészült, egyben a liberális jogállam iránt elkötelezett személy töltötte be: Wekerle miniszterelnök és Szilágyi Dezső mellé 1894-ben bekerült a kormányba vallás- és közoktatási miniszterként Eötvös Loránd, 1895 januárjától pedig az ő helyére Wlassics Gyula egyetemi tanár. Bemutatkozó beszédében a miniszterelnök közölte, hogy a Szapáry-kormány által kidolgozott törvényjavaslatokat mielőbb beterjesztik, a polgári házasságra vonatkozóan pedig új törvényt fog előkészíteni.

Amikor a bemutatkozó Wekerle a felsőházban ismertette a terveit, az ekkor szokásos, formális üdvözlések helyett azonban már egy szervezett főrendiházi ellenzékkel kellett szembenéznie és azonnal csatát vívnia. A mozgósított katolikus erők ekkor még pártot nem alapítottak, de létrehoztak egy laza politikai formációt, a főrendiházi konzervatív ellenzéket.88 Ezt olyan katolikus arisztokraták alkották, akik a felsőház tagjaiként ebben az ügyben egyeztettek és egységes fellépés mellett kötelezték el magukat. Ennek deklarált célja volt az antiliberális fellépés, különösen az egyházpolitikai törvényjavaslatokkal szemben. A csoport vezetője, egyben a katolikus világi elit vezére ekkorra Zichy Nándor gróf lett, mellette a legfontosabb szerepet Esterházy Miklós Móric játszotta, de megemlíthetjük még Szapáry Géza királyi főudvarmestert vagy Zichy Nándor unokaöccsét, Zichy Jánost is. Csoportjuk szoros kapcsolatban állt a felső klérus konzervatív szárnyával, elsősorban Schlauch Lőrinccel, Steiner Fülöppel és Schopper Györggyel.

86 Apponyi: i. m. 193-195., 201. Apponyit a pártja egyben tartása is motiválta, hiszen a protestáns Nemzeti párti képviselők támogatták a javaslatot. Hozzászólása: KN 1887-1892. III. kötet, 331— 332. 1892. május 24. Szavazás: uo. 441. 1892. május 31.

87 KN 1892-1897. VI. kötet, 145., Herger Csabáné: Polgári állam és egyházi autonómia a 19. században. Budapest, 2010, 238.

Szabó: i. m. 176.