Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Műhely - Paksy Zoltán: Az egyházpolitikai törvények megszületése Magyarországon a 19. század végén
Az egyházpolitikai törvények megszületése Magyarországon a 19. század végén Esterházy, Szapáry Géza és Zichy Nándor a felszólalásaikban hevesen támadták a miniszterelnököt: „Van Európa-szerte hangoztatott egy jelszó, a szabadelvűség” - mondta Zichy - „amelytől eltérő nézeteket művelt embernek vallania nem szabad, mert ez a kormányra, a törvényhozásra kötelező. Ily jelszavakat én el nem fogadok. Az én felfogásom szerint az államügyek kezelésében józan konzervativizmusra van szükség. [...] De van különösen egy jelszó, amit el nem fogadhatok. Ez az, hogy mindenek előtt és mindenek felett áll az állam törvénye és a magyar államnak a szupremáciája. [...] Istennek előbb kell engedelmeskedni, mint az embereknek és Istennek a törvényei magasabban állanak, mint másnemű törvények”89 - foglalta össze a politikai katolicizmus alapelvét, elutasítva a polgári házasság és anyakönyvezés bevezetését, s egyben az egyházpolitikai kérdésekben meg is vonta a bizalmát a kormánytól. A főrendiházi ellenzék létrejöttével tehát készen állt egy új ellenzéki politikai mozgalom vezető elitje, amely mögül már csak maga a párt hiányzott. A csoport nem sokkal később már akcióba is lendült. 1893. május 9-én Szapáry Géza a kormány költségvetésének megtárgyalásakor - azzal a kitétellel, hogy egyébként magát a költségvetést megszavazzák - a következő kiegészítő határozati javaslatot nyújtotta be a felsőházban: „Mondja ki a főrendiház, hogy a kormánynak lényegében az államot és társadalmat alapjában megtámadó, és a vallástalanságot törvényesítő és istápoló egyházpolitikai programját, nemkülönben e program körüli eljárását nem helyesli és ahhoz nem is járul”.90 Az előterjesztést a jelen lévő főrendek 81 igen 56 ellenében támogatták, a főrendiházi ellenzék akciója tehát sikeresnek bizonyult. Ez azonban időleges eredménynek tekinthető, a kormány szándékát az egyházpolitikai törvények előterjesztésében nem gátolta meg. A katolikus ellenakció azonban más területeken is akcióba lendült. Ekkor zajlott a katolikus körök országos rendszerének kialakulása. Az első, a Budapesti Katolikus Kör 1890. október l-jén kezdte meg a működést. A kör fő szervezője Lévay Imre pesti piarista tanár volt, aki megnyitó beszédében azt hangsúlyozta, hogy „Magyarország addig volt hatalmas, amíg katolikus volt”. Ezért „csak az egyesített erők folytonos és kitartó alkalmazása képes bennünket elvesztett jogainkba visszahelyezni, csak ez képes a további jogvesztés lépcsőjén megállítani, csak ez képes katolikus öntudatot, katolikus önérzetet, katolikus bátorságot kölcsönözni. Ezen működésünk eredménye a budapesti Katolikus Kör”.91 Ezután lendületesen indult meg az országban a körök szervezése, melyet mindig a helyi polgárság szervezett. 1894 szeptemberében a katolikus sajtó már 60-ra tette a katolikus körök számát, október végén már 76-ra, 1895 márciusában pedig a Budapesti Katolikus Kör már 120 ilyen szervezetet tartott számon.92 89 FN 1892-1896. II. kötet, 14-15. 1892. november 21. 90 FN 1892-1896. II. kötet, 92. 1893. május 9., a szavazás: uo. 149. 1893. május 10. 91 Religio, 1889. október 2. 209-211. 92 Szabó: i. m. 197. 261