Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Műhely - Paksy Zoltán: Az egyházpolitikai törvények megszületése Magyarországon a 19. század végén
Műhely szerint az államban protestánsok, szabadkőművesek és zsidók kerültek hatalomra, s mint nemkatolikus ellenérdekelt felek, az állam köntösébe burkolózva igyekeznek a katolikus befolyást csökkenteni. Ezeket a katolikusok körében uralkodóvá váló nézeteket jól illusztrálja az 1870- ben újraszervezett és megindított Magyar Sión című katolikus folyóirat első számának programadó cikke: „ Válságos időpontban indítjuk meg folyóiratunkat. A történelem lapjain találkozunk időkkel, midőn egyházunk hevesebb üldözés és mélyebb gyűlöletnek tárgya volt, mint ma. De nem találkozunk időkkel, midőn annyira megvetve, befolyásától oly nagy mértékben megfosztva lett volna, mint ma. A kath. egyház nemcsak külső hatalmát, és fényét vesztette el majdnem mindenütt, hanem elvesztette befolyását a mai társadalmakra majdnem teljesen. Az állami és törvényhozási alakulások, szerencse, ha csak ignorálják az egyház hitelveit és jogait; többnyire egyenesen ellenséges állást foglalnak el azokkal.”34 1882-ben a legnagyobb katolikus orgánum, a Magyar Állam című napilap is cikksorozatban fejtette ki és részletezte a katolikus sérelmeket.35 E szerint a magyarországi katolikusok folyamatos fenyegetettségben, „nyomás alatt” élnek, mert nem tudják, hogy a liberális törvényhozás mikor hoz olyan törvényt vagy törvényeket, ami ismét elvesz tőlük valamit. A lap szerint a kormányban és a Szabadelvű Pártban többségben vannak a protestánsok és a szabadkőművesek, akiknek a befolyása korlátlanul érvényesül a katolikusok rovására. Az újabb és újabb törvények mindig elvesznek valamit a katolikus intézményektől, a vallás- és tanulmányi alapoktól, katolikus közalapítványoktól, földbirtokaikból, pénzbevételi lehetőségeiket pedig egyre korlátozzák. Ezzel szemben „egyetlen zsidó pénztőzsér sem tesz alapítványt. A leggazdagabb zsidók, szabadkőművesek is a katolikus egyetemre adják gyerekeiket és onnan kiszorítják a katolikusokat”. Az ilyen hangvételű és tartalmú cikkek az 1880-as években mindennapossá váltak a katolikus orgánumokban. Ida eltekintünk az ellenségképtől, a dogmatikus katolikus felfogással valóban nehezen volt összeegyeztethető az átalakuló helyzet. A cikkek jól mutatnak rá arra a problémára, hogy a szekularizált, azaz a szóhasználatukban a „vallástalan” állam beleszólást kíván, sőt felügyeleti hatalmat gyakorol az egyház fölött: „Nem abszurdum-e az, hogy egy vallásfelekezet hozott törvényeinek szentesítését egy kormánytól, egy országgyűléstől kérelmezze, mely kormány, mely országgyűlés vallástalan, hitetlen, atheus?”36 A katolikusok számára azonban nemcsak maga a szekularizáció, és ezzel a társadalmi befolyás csökkenése jelentette a problémát, hanem a modernizáció, s az ezzel óhatatlanul együtt járó vallástalanodás folyamata is. Szerintük a lehetőséget ehhez is a liberális törvények teremtették meg, az Eötvös által 1870-ben beterjesz34 Föladataink. Magyar Sión, 1870. 1. sz. 3. (Kiemelés az eredetiben.) 35 Ki és mi bántja a katolikusokat Magyarországon? Magyar Állam, 1882. június 13., 14., 15., 17. 36 Religio, 1870. április 6. 190. 248
