Levéltári Közlemények, 93. (2022)

Műhely - Paksy Zoltán: Az egyházpolitikai törvények megszületése Magyarországon a 19. század végén

Az egyházpolitikai törvények megszületése Magyarországon a 19. század végén

tett törvényjavaslattal kapcsolatban például így írt a katolikus lap: „Az általános vallásszabadság, miként a törvényjavaslat akarja, abszurdum, mert a vallást függővé teszi a vallástalanságtól, az istenit az emberitől, a szellemit az anyagitól,”37 Ezért ellenségnek tekintették a liberalizmust, a liberális gondolkodást és szellemiséget: „A liberalizmust 1867-ben nálunk is inaugurálták [felszentelték] nagy pompával. Magasztalták, mint a haladás egyedüli emeltyűjét, mely a nemzetnek valóságban fogja meghozni az Eldorádót. Szegény Magyarország, szegény egykor boldog hazánk! [...] Nem gondoltad, nem hitted, hogy legnagyobb ellenségedet fogadod be, midőn megengedted, hogy a liberalizmus falaid közé bevonuljon. [...] A legfőbb baj azonban mégis, mit a liberalizmus a nemzetnek okozott, hogy erkölcsét megrontotta. A liberalizmus megrontotta a nemzet jellemét, megrontotta erkölcseit, mert elvette lelkiismeretét. A liberális éra óta elkövetett csalások, lopások, sikkasztások, melyek ezer számra mennek, fényesen illusztrálják a liberális morált és mást nem mondhatunk, mint hogy ezek az erkölcsök egész világításba helyezik a liberális hitet is. [...] A nemzet erkölcse, jelleme veszedelmes módon megrontatott.” 38

A modernizációt jelentő liberális törvényhozás és a liberális jogállam tehát a katolicizmus ellensége, mert a társadalom elvallástalanodását, s ezzel erkölcsi sülylyedését, a társadalmi keretek bomlását eredményezi. A Religio című lap cikksorozatban fejtette ki álláspontját, amely szerint „nincs erkölcs Isten és vallás nélkül”.39 Bizonyítani kívánta, hogy a vallás nélküli állam és társadalom hanyatlásra van ítélve, mert elterjed a korrupció és a züllés, növekszik a nyomor és a kiszolgáltatottság.

Tisza Kálmán lemondásakor a Katolikus Szemle vezércikkírója, Zichy Nándor gróf így foglalta össze ezt a folyamatot: Tisza visszavonulása „mireánk nézve, a katolikus érdekekre nézve, mindenesetre nyereség. Tizenöt éves miniszterelnöksége a katolikus ügy hosszas marazmusa [elsorvadása]. Minden katolikus érzésű, minden hitét valló egyéniség ezen korszak alatt háttérbe szorult. [...] Nem csoda tehát, hogy naponta jobban meghátráltunk. A nagy legiszlatív működés40 ugyan szünetelt: de mellékesen észrevétlenül egyes szakasza a törvénynek, egyes intézkedés és az eljárásokban lábra kapott gyakorlat a katolikus érdek, a katolikus vagyon és főleg a katolikus vallás károsítására irányult. A nevelés, a tanítás, a sajtó, a hivatalosan pártolt irodalom legnagyobb részt antikatolikus.”41 A katolikus lapokban tehát az 1870-as évek végétől folyamatosan jelen volt az antiliberális hangvétel, valamint az ellenfél felmutatása a liberálisok, a protestánsok, a zsidók és a szabadkőművesek képében.

37 Religio, 1870. április 9. 194.

38 Religio, 1880. január 10. 21-22. (Kiemelések az eredetiben.)

39 Religio, 1880. január 7. 9-10., január 10. 17-19., január 14. 27-28.

40 Legiszlatív működés, vagyis törvényhozás (értsd: katolikusellenes törvények elfogadása).

41 Katolikus Szemle, 1890. 3. füzet, 452.; Bonitz Ferenc: Gróf Zichy Nándor. Élet- és jellemrajz. Budapest, 1912, 201.

249