Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Műhely - Paksy Zoltán: Az egyházpolitikai törvények megszületése Magyarországon a 19. század végén
Az egyházpolitikai törvények megszületése Magyarországon a 19. század végén ezzel párhuzamosan is törvénybe lehetne iktatni a vallásszabadság kérdését, amely végre már kiterjedne a „nemkeresztényekre” és a bevett vallásokon kívül álló keresztényekre is. A bizottság itt hangsúlyozta, hogy erre a törvényre nemcsak azért van szükség, hogy az egyének szabad vallásválasztása és annak gyakorlása biztosítva legyen, hanem azért is, hogy ezzel kapcsolatban az állami felügyelet érvényesüljön. Példának hozta a zsidó vallást, amelyet a hívei szabadon gyakorolnak, folyik az anyakönyvezés, iskoláztatás és minden egyéb egyházi szertartás, cselekmény, de arról a magyar állam hivatalosan semmit nem tud, hiszen semmilyen törvény nem szabályozza a kapcsolattartást. Végül a következő lépésként a bizottság a „védúri jogviszonyon (patronatus) alapuló szolgálmányok” rendezését látta szükségesnek, vagyis minden olyan tulajdon és intézmény (földbirtokok, iskolák, alapítványok és egyéb intézmények) sorsának a szabályozását, amely az egyházak kezében volt. Ez utóbbi a legbonyolultabb, ezt kell a bizottság szerint a legrészletesebben szabályozni. A bizottság azonban nemcsak elvi álláspontot fogalmazott meg, hanem a tettek mezejére is lépett, és önálló javaslattal élve benyújtotta a vallásszabadságról szóló törvényjavaslatát. Annak bevezetőjeként először leszögezte az ezzel kapcsolatos alapelveit. Ezek között a már ismert elvek szerepeltek a vallások egyenlőségéről, szabadságáról és azok külső beavatkozástól mentes gyakorlásáról. „Szabad egyház a szabad államban” - szögezte le a dokumentum, ami azt jelenti, hogy el van választva egymástól „a vallás hitköre a jogi és politikai világ körétől”. De a működő egyház sem sértheti mások jogait vagy szabadságát, ezért a „vallásfelekezetek irányában is biztosítani kell a társadalmi békét, az állami közrendet, az állam szuverenitását és az egész politikai szabadságot”. Ezt az állam felügyeleti és ellenőrzési joga garantálja. Ezt részletesen kell szabályozni, mert az Eötvös által beterjesztett javaslatban ez „csak általánosságban van kimondva”. Ami a hitfelekezetek működését illeti, az a bizottság szerint nem lehet az amerikai állapot szerinti, mert a „társadalmi életben és államban sem az egyesek, sem a bármiféle testületek, tehát a vallásfelekezeti testületek is egészen korlátlan szabadságot nem élvezhetnek”. Ráadásul a bizottság szerint az állam és a hitfelekezetek közötti egyenlőséget „egyszerre és egyformán” megvalósítani nem lehet, mert jelentős különbségek vannak a felekezetek, valamint az állam és társadalom közötti viszonyrendszerben. „A lényegesen egyenetlen tényezőknek, egyenetlen erőknek s eltérő irányzatnak külsőleg is egyenlő, azaz egyforma jogviszony alá helyezése, vagy éppen erőszakolása a gyakorlatba a legnagyobb egyenlőtlenséget, sőt egyik vagy másik irányban a szabadság veszélyeztetését eredményezné.” Ezért „a bizottság javaslatának megállapításában a lehető legnagyobb kímélettel járt el a törvényesen bevett egyházak fennálló intézményei iránt”, sőt azok egyes jogaik megtartása mellett foglalt állást. Ezek után a bizottság benyújtotta saját törvényjavaslatát „a vallás szabadságáról”.14 Ez már jóval részletesebb és terjedelmesebb volt a korábbiakhoz képest. 32 14 KI 1872-1875. XXIV. kötet, 187-193. 1050. sz. Melléklet. 239
